#Vercsorbcooking-Try féle Nagy Szakácskönyvteszt: Two Greedy Italinas/Spagetthi alla Crudaiola

Trychydts | | | 2018., július 15., 16:29 | | | Kategóriák: ,

Ez volt a harmadik receptem ebben a tesztkörben (és ezzel én végeztem is a kötelező körökkel, minden más csak jutalomjáték lesz majd). A munkahelyemen főztem a csapatnak, aminek tiszteletbeli tagja vagyok. A tészta remek választás ilyenkor: gyorsan megvan, ha reggel rászánja az ember az időt, még majdnem frissen tálalhatja fel, és a tésztának rendszerint igen alacsony a finnyogtatási faktora. Feleségem parancsára felvettem a menüre a New York Times Penne Alla Vodkáját; ezzel a Doktor Urat is megtetettem egy kettesben végzett Arkham Horrorozás alkalmával, és akkor is sikerem volt.

A spagetthi alla crudaiola több szempontból is tökéletes választásnak tűnt. Egyrészt: nagyon szezonális, javarészt nyári zöldségeket kell összekeverni, és olíviaolajban, bazsalikommal és fokhagymával néhány órán át, főzés nélkül marinálni. Másrészt: mivel főzni nem kell, abszolút illett a reggeli ebédkészítés koncepciójába.

Az ebéd előzetes beharangozójában annyit írtam a célközönségnek, hogy ez a recept egy harmatkönnyű, romantikus költemény a nyár szelleméhez — és egyáltalán nem túloztam. Friss, kellemes ízek keverednek benne játékosan, ami tökéletesen illik a nyers zöldségek textúrájához. Óriási sikert arattam vele, pedig a penne alla vodka tényleg magasra teszi a lécet.

Így a harmadik recept után egy nagyon gyors értékelés a könyvről: sok jó recept van benne, és így ránézésre a legtöbbet nem csak megcsinálni könnyű, de a bevásárlás sem okoz nagy gondot hozzájuk. Szép is, jól is van megírva — második olasz szakácskönyvnek (van már ugye egy Szicíliából) mégsem venném meg ezt, csal harmadiknak-negyediknek gondolkodnék el rajta. Most olyan könyvre lenne szükségem, amiből megismerhetem kissé az olasz konyha alapjait, ebben meg semmiféle alapozás nincsen — egy nagyon rövid bevezető után jönnek a receptek. Márpedig azt már az amerikai konyhából is tudom, hogy vannak olyan technikai alapok, amik minden régió receptjei mögött ott vannak. Úgyhogy valószínűleg Marcella Hazan lesz a következő saját beszerzésem.

Pilot

vercsorb | | | 2018., július 11., 19:08 | | | Kategóriák:

Sok szakácskönyvem van. Ha mindet megvenném, ami érdekel, akkor még sokkal több lenne. Így esett meg, hogy a Doktor Úr egy ragyogó szombat reggelen felhívta a figyelmem, hogy lehet, főzni is kellene belőlük. Merthogy én olvasgatom őket, mindig van 3 az éjjeli szekrényen, de hogy én receptből főzzek? Na ne. Szerinte azért meg kellene próbálni 3 receptet mindegyikből és utána venni csak újakat. Na, így jutottunk most ide. És mivel az, hogy kiválasztott recepteket főzögetek kiválasztott szakácskönyvből magamnak/magunknak, az nem túl izgalmas, így bedobtam egy kósza ötletet Trynak, aki vadászkutya gyorsasággal csapott le rá: válasszunk ki egy-két könyvet, főzzünk belőle mindketten és szépen beszélgessük meg a tapasztalatainkat.  És mivel azt mondják, hogy jó dolog elhagyni a komfortzónát, ameddig felcsévélik a bungee jumping kötelemet, addig írásos formában értekezünk ezekről. Én is. A nagy plénumnak is hozzáférhetően.

Pilot hónapunkban két olasz szakácskönyvre esett a választás, amiből hozzám Jamie Oliver témát lefedő könyve, a Jamie’s Italy került. Tisztelem Jamie munkásságát, de a receptjei és ötletei nálam nem mindig működnek.

Kezdésnek egy klasszikust választottam, on the safe side: minestrone, hiszen egy jó leves mindig nyerő. Hosszú bevezetés, milyen fontos a szezonalitás, meg a soffrito, meg az alaplé, meg a holdállás és úgy általában minden.  Átnéztem a receptet, elmentem bevásárolni, majd kezdődött a veronikázás.

Hogy miért is nem főzök sosem receptből, úgy de facto? Mert a legegyszerűbb zöldségleveshez sem sikerül mindent megvenni egy helyen. Hirtelen felindulás volt ez hétfőn este, hogy márpedig minestrone lesz, de az hogy a kertvárosi szupermarketben nem kaptam sárgarépát és fehér babot az azért meglepett.  (Hétvégi kirándulás miatt a piacos kör kimaradt, egyéb üzletek felkeresése pedig idő hiányában elmaradt. – a szerk.) Végül is a főző bulit a szokásos kreativitás mentette meg: Anyósom beszállt a vacsorába két szál sárgarépával, a fehér babot pedig csicseriborsóra cseréltem. Ja és beletettem 6 szem lila zöldbabot a kertemből, ami minden máshoz kevés lenne önmagában. Leginkább azért, mert én főzök és megtehetem. És ezen a ponton már nincs is értelme annak a megjegyzésnek, hogy nem vagyok teljesen elragadtatva Jamie receptjeitől, hiszen ez nem is Jamie receptje.

De megígérem, hogy a második körre majd nagyon igyekszem! Minden esetre a Jamie feat. Veronika minestrone kiválóan sikerült. Nekem a vörösbor újdonság volt egy paradicsomos levesbe, de azt kell mondjam, megtartom a tippet és legközelebb talán kipróbálom fehér babbal is.

#Vercsorbcooking-Try féle Nagy Szakácskönyvteszt: Two Greedy Italinas/Ndunari con salsa di pomodoro e basalico

Trychydts | | | 2018., július 09., 23:50 | | | Kategóriák: ,

Mivel majdnem az egész hetet a szakácskönyvteszt jegyében terveztem, elég hamar sor került a második receptre.

A rikottának a konyhában elég érdekes fizikája van: a New York Times Cookingnak is van egy rikottagnocchi receptje, de azzal egyszerűen nem bírtam összebűvészkedni az előírt állagot. Főzés közben, akárhogy is bűvészkedtem, nem állt össze a tészta elég szilárddá. A forró víz azért megtette a hatását, és sikerült gombócféléket előállítanom, de éppen csak hogy. Éppen ezért volt bennem némi szekszis ezzel a recepttel kapcsolatban.

Teljesen feleslegesen: a tészta úgy állt össze, mint a parancsolat, simán ki tudtam nyújtani kis rudacskákra, amik könnyen szaggathatóak voltak, aztán pont úgy jöttek fel a víz színére, ahogy az a szakácskönyvben meg volt írva. Gondoltam, mindenért fizetni kell valamivel, és azt gondoltam, majd biztos nagyon lisztes vagy rágós lesz a tészta, de nem — finom, könnyű és pont kellemesen tömör volt az állaga. Kiszedve a vízből nem ragadt össze és remekül passzolt a paradicsomhoz. A tésztába gyúrt sajt íze pedig diszkréten, de határozottan kivehetően ott van a háttérben.

A szósz maga elég finom volt, de nekem egy kicsit túl rusztikus. A szeletelt fokhagymával mindig is az volt a bajom, hogy fokhagymaszeletek lesznek tőle a szószban — ez még csak hagyján, de a számba is belekerülnek előbb-utóbb. Most az egyszer a recept alapján dolgoztam, de legközelebb zúzni fogom, az tuti.

Megint egy gyors, egyszerű és autentikus recept, nekem ez a szakácskönyv eddig kettőből kettő.

#Vercsorbcooking-Try féle Nagy Szakácskönyvteszt: Two Greedy Italinas/Basalico al Frittata

Trychydts | | | 2018., július 07., 22:20 | | | Kategóriák: ,

Veronika javaslatára elkezdtünk szakácskönyveket tesztelni. Mivel ez kb. olyan, mint amikor a haditengerészet első admirálisa felkéri a másodmérnököt, hogy teszteljenek együtt egy új gyártású repülőgép-anyahajót, természetesen rögtön igent mondtam.

Az első könyv Antonia Carluccio és Gennaro Contaldo szakácskönyve az azonos című BBC-sorozat alapján készült. Igen kellemes kiadású, fotókkal telezsúfolt könyv, minden egyes receptről egész oldalas fotókkal, minden recept mellé egy kis sztori vagy kulturális kontextus. Puha fedelű, ragasztott kiadás, ami tapasztalataim szerint hozzám hasonlóan nehéz természetű, trehány szakácsok kezében egy kicsit nehezen bírja az élet viharát, de azért egy nagyon kellemes könyv, jó volt lapozgatni. Minden recept egy oldal, nagyon jól áttekinthető struktúrában — az e heti menüt ebből terveztem meg, gyorsan és könnyen ment. (Nálam a főzési hét szombaton kezdődik.)

A kiválasztott recept pont olyasmi, ami tipikusan nem Veronika szintje, de nekem nagyon jól jön. Míg ő egy fekete öves mesterszakács és gasztronómiai innovátor, én magam inkább egyfajta praktikus survivor-skillként tekintek a főzésre. Élvezem, mennyit fejlődök technikailag, de beérem azzal, ha minél több receptet tudok pontosan elkészíteni. Nyilván rengeteg rántottát sütöttem már, mégis nagyon megtetszett a rengeteg sajttal, friss bazsalikommal sült frittata ötlete, láttam, hogy ebből kijön majd nekünk egy gyors vacsora Nicoline-nel, hát rögtön lecsaptam rá.

Nyilván nem kell konyhakémiára specializálódott vegyészprofesszornak lenni ahhoz, hogy az ember ezt összeüsse, de a közös futásból hazaérve feleségemnek igénye, nekem meg kedvem nem volt valami bonyolultabbhoz. Mivel feleségem túl sok német sajtot halmozott fel idehaza, ezért a recept megengedő fogalmazását kihasználva végül hegyi sajt került bele; borsozni pedig Veronikáék nagylelkű ajándékával, eredeti kambodzsai fekete borssal borsoztam. Aki még nem sütött frittátát, de rántottát már igen (én ilyen vagyok), annak egyetlen kihívás van: összeszorított foggal megállni és nem piszkálni a tojást, hanem hagyni kell, hogy szépen, egyben megszilárduljon. Ha jó vastag falú serpenyőt használunk (az enyém rétegzett aljú és gránitbevonatos), teszünk alá egy kis olajat és nem a Gyehennát lobogtatjuk alatta, akkor a termodinamika megteszi a magáét: a tojás nem fog elégni addig, amíg van folyékony réteg, ami felülről hűtse. Ha már úgy kb. összeállt, egy határozott fordítás, még egy kis sütögetés, aztán lehet felezni.

Mi rozskenyeret és paradicsomos-rukkolás kenyeret ettünk hozzá. Feleségem elismerő szavai alapján is kiváló választás volt elsőre.

| | |