Nagyon csábítóan hangzott. Alapból izgatja a fantáziámat, mit lehet kihozni a főtt tojásból a kaszinótojáson, a rakott krumplin és a tojáskrémen kívül. Gondoltam, az indiai ízvilág itt csak jól jöhet; sajnos ez a recept volt mindmáig az egyetlen csalódás ebben a könyvben.

A tojások fulladoznak a szószban, ami egyáltalán nem a tojás ízvilágához illik, túlságosan burjánoznak benne a fűszerek. Kevesebb szósszal viszont az égvilágon semmi értelme nem lett volna — ide valamilyen sokkal selymesebb, krémesebb szósz kellett volna, nem ez a markáns-karcos, tamarinddal és kétféle chilivel turbózott chiliszósz. Nicoline csinált hozzá isteni Naant, így el lehetett nyammogni, de aligha érzem majd a legcsekélyebb késztetést is, hogy valaha is újrafőzzem.

Korábban már említettem a könyv gyönyörű, letisztult külalakját. A gyakorlat azt mutatja, hogy miközben továbbra is nagyon vonzó ez a design, tördelési szempontból olykor súlyos problémák vannak a könyvben. Én az a típus vagyok, aki nem képes memorizálni egy receptet, újra meg újra csekkolja, hogy mi a következő lépés — Veronika szakácskönyvét viszont nyilván nem tarthatom a tűzvonalban. A sok forgolódást-hajlongást viszont tovább nehezíti, hogy az utasítások egyáltalán nincsenek logikusan szétválasztva — többször is előfordul, hogy két-három, egymástól percekkel elválasztott főzési lépés szerepel egy bekezdésben. Én meg kereshetem, hogy épp a bekezdés elején, közepén vagy a végén tartottam-e.