Gennaro és Contaldo megközelítése az olasz kajához már elsőre sokkal jobban tetszik az ízlésemnek, mint Jamié. Olyannyira, hogy nehezemre esett csak 3 receptet kiválasztani. Túl sok recept, túl kevés idő!

Az első választás egy friss tésztára esett. Na, az augusztusi kánikula kellős közepén házi tésztát nyújtani nem egy bölcs döntés. Amint előkerült a tésztagép, ami egy korábbi évezredben nászajándékként került eredetileg a szüleim háztartásába, Doktor Úr egyből megjelent a konyhában. Ő a két fős családunk hivatalos tészta, lángos, palacsinta és sültkrumpli expertje.  Illetve általában ő felel a húshőmérő használatát igénylő fogásokért is.

Szóval elkezdtük nyújtani a tésztát. Ígérte a recept, hogy a fehérbor tartalma miatt kellemes, könnyű és lágy lesz a végeredmény, de azt kihagyta, hogy a Nonnák ezt a receptet valószínűleg nem augusztusban, délben készítik.  Minden esetre egy kis jeges fürdő és a szakértőnk  fürge ujjai azért megoldották a problémát. Tagliatelle pipa.

A feltéthez nagyon szép gombákat sikerült vásárolnom a piacon a gombás pasitól. Egy kis fokhagyma, egy kis csili, egy kis aranytartalék bárány alaplé a fagyasztóból és bummm. Minden van otthon a szekrényben, nem?

Nekem nagyon bejött a végeredmény. A tészta lehetett volna egy picit jobb tartású, de ezt legközelebb egy kis extra liszt hozzáadásával orvosolni lehet. Szívem szerint még ráküldtem volna egy kis parmezánt, mert az mindennek jót tesz, de nagy igyekezettel az eredeti verziónál maradtam. Ez a recept gondolkodás nélkül bekerült a gyűjteményembe és az elvadult excel táblázatomba, amiben színkódolva tartom legtutibb kajákat, hogy legyen mihez nyúlni ha éppen semmi újdonság nem jön szembe.