balu | | | 2005., október 26., 19:36 | | |

Tanár: – Géza, látom te vagy az osztály napsugara, a körülötted ülők egyfolytában feléd fordulnak, mint a napraforgók.

Osztály: – Hú… Háá… Jajj de kis vicces ma a tanárúr…

Tanár: – Na, szóval sötétedj el egy kicsit, szeretném, ha melletted is rám figyelne inkább mindenki.

Osztály (felzúdul): – Nadehátnade a tanárúr beszólogat, hát nademégilyet…

Tanár: – Gondolom, a sötétedés nem fog nehezedre esni…

Osztály: – HÁÁÁÁÁÁ!!! Ezt leadjuk a fókuszban! Feljelentés!

Egy erősen barnabőrű gyereket oltottam így ugyanis… Későn kaptam észbe, természetesen arra céloztam, hogy belül sötét… Persze ezt mindenki tudta, de így lett ez vicces.

Trychydts | | | 2005., október 23., 11:06 | | |

– Mizu?

– Ezt csak a Márk mondhatja!

Fecó a gólyabálon

Igazából, ha jobban belegondolok, nem félig, nem is háromnegyedig, hanem teljesen részeg voltam pénteken.

Balu a gólyabálról

Hát igen, érdekes gólyabál volt, én például egy sört ittam és tíz kávét a Nyúz-caféban; ittam volna többet is, de Zsófi szólt a biztonsági őröknek, hogy engem nem engedhetnek be többet a helyiségbe. Állati jó egyébként ez a kávézás, feleannyi pénzből, mint amennyiből olyan röhejesen és felháborítóan berúghattam volna, mint Balu, színjózan maradtam, ugyanakkor szenzációsan élénk lettem – a másnap utóhatások meg kimerültek valami nagyon enyhe, bizsergető fáradtságban. Ha legközelebb bulizni megyek, egy láda Nescafét viszek magammal.

Fotózhattam egy Kispál interjún is, már ha interjú az, hogy néhány ápolatlan alak egymással poénkodik és alsógatyákat mutogat egymásnak, miközben egy tőlük három méterre ülő “””újságírók””” kérdéseket suttognak a nagy büdös semmibe. “Mi motivált arra benneteket, hogy harmadszor is idegyertek?” “Milyen volt a forgatás?” stb, amire olykor érkezik egy maximum három szavas válasz meg, amit az ablakon kinézve adnak meg az interjúalanyok. A két “””újságíró””” kedvéért fotóztam, és amikor kijöttünk, az első kérdésük az volt, hogy ők is szerepelnek-e a képeken; állati nagy csalódás volt számukra, hogy az interjúalanyokat fotóztam és nem őket, amint éppen egy légtérben vannak a Kispállal. Ezek után még a koncertre is berángattak. Már ha koncertnek lehet azt nevezni. Akusztikáról például a szó hétköznapi értelmében egyáltalán nem beszélhettünk.

A gólyabál hátralevő részét sikerült nem kizárólag a VIP-szobában töltenem, ahol sikerült ignorálnom a Vörös Tündér köszönését. Nagy buli volt, egész este ezen röhögött az összes jelenlevő klánfőnök párja.

Újabban viszonylag gyakran telefonálok Callal. Ő ugyanis nem ér rá e-mailt írni, én meg szimplán túl depressziós vagyok hozzá – de ezek a kis dumálgatások mindig nagyon jól jönnek nekem. Mondjuk tegnap, amikor hívott, épp az Egyesült Államokban élő édesanyám hívott – állati nemzetközi feeling volt emiatt lerakni az Angliában élő barátomat. Már csak egy ausztrál nagynénire kellene szert tennem valahogyan.

Trychydts | | | 2005., október 20., 9:57 | | |

Mizu?

A hangsúlyt még egy kicsit gyakorolnod kell…

Fecó tanít

No. Tegnap megvolt egy über-hiper-szuper-fantasztikus billiárdos buli. Évszázadok óta nem tartottam ilyet, az akkori törzstársaság azóta már mind valami mást csinál, az egy szem Balut kivéve, akinek azóta sem sikerült megszabadulnia tőlem. (Most persze kivételesen túloztam, hiszen Csabival is remekbe vagyok, meg Sssz is ott van még a palettán, Gáborka csak begyerekezett, szóval azért nem kell mindent teljesen komolyan venni, amit itt firkálok.) Úgyhogy ezúttal Arwen, Jo, So és Vizi voltak jelent, fénysebességgel átcikázott a színen Fecó is, utána Ronin is bekukkantott néhány tömegoszlató gránáttal.

Kicsit paráztam, mert ilyen hosszú ideig még sose voltunk a Noiret-ban egyhuzamban, és akkor már a két-három óra is untig elég volt, most meg még tök játszottam volna, de legalábbis állati gyorsan elment az idő. Akik ismernek, azok tudják, hogy általában komor és csöndes természetem van, de olyan klassz volt a hangulat, hogy végül én is megeresztettem pár csöndes mosolyt. A végén, amikor összegyűjtögettem a pénzeket, hirtelen másfélszer annyi manim lett, mint amennyi kellett volna, úgyhogy osztogathattuk vissza a lóvét. Azért sikerült ezeken a financiális problémákon is felülemelkedni.

Hja, megérkezett a csomagom édesanyámhoz, állati klassz, az amerikai posta szolgáltatásaként ugyanis követhetem végig a kis küldeményemet postahivatalról postahivatalra. Hátborzongató volt látni, hogy Spider Jerusalem hogyan cserkészi be édesanyámat Washington DC területén.

Tegnap voltunk ebédelni Viziékkel. Vizi és Jo ilyenkor már igyekeznek a “sebességükkel” is felkészülni a szép nyugodt ebédelésre, So meg, akinek egyre már az irodában kell lennie, nyilván temperamentumosabb – én meg ugye alapjáraton futóbolond vagyok. Úgyhogy a fontosabb közlekedési csomópontokon összefutottunk velük, meg történetesen egy asztalnál ültünk, de amúgy a dolog talán jelképesebb volt az eszményinél.

Holnap gólyabál. Célprémiumot tűztem ki magamnak, arra az esetre ha csak annyira leszek másnapos, amennyit a jelenlegi, kb. 312 darab Tylenolom kezelni tud.

Trychydts | | | 2005., október 16., 10:16 | | |

In America any boy may become President and I suppose it’s just one of the risks he takes.

Adlai E. Stevenson Jr.

Esküszöm, öröm volt nézni, ahogy So vezette a lapot a hétvégén. Igaz, én jobban szeretem a szerkesztést még egy kicsit véresebben, de azért így se volt rossz látni, ahogy Balu és nalyo kikúsznak a szerkesztőségből tegnap este. Kihozták magukból a maximumot, ahogy azt eufémisztikusan mondani szokás. Végre egy kemény fegyvertárs, nem is tudtam, mi hiányzik nekem. Királyos volt, de komolyan.

Ma elvileg Arwen jön hozzám látogatóba; elvileg, mert a telefonomat megint magába szippantotta a téridő, és így csak egy kicsit nehézkesen vagyok elérhető, a részleteket pedig, hogy finom legyek, nem cizelláltuk agyon. Talán telepátiával lenne érdemes próbálkozni.

Ah, majdnem elfelejtettem említeni, hogy megint rám szakadt a nemes kötelesség, hogy Négyeshatost írjak, de végül sikerült egész jól megoldanom a feladatot. Van annak valami diszkrét bája, ha az ember egyszer csak felröhög a saját ötletén, márpedig én pénteken ezt tettem, de annyira, hogy írni se tudtam igazán elkezdeni. Meg kell szenvednem rendesen ezért a kis mentális szikráért, két forró csokit is le kellett termelnem és majdnem megreccsent a koponyám a nagy erőlködéstől, de aztán csak sikerült feltörnöm a kódot a saját agyamban.

Kicsit aktualizálgattam a honlapomat is, már csak egy féléves elmaradásban vagyok a saját cikkeim válogatott gyűjteményének firssítésével. Anno az egyéves évfordulómra terveztem egy gigantikus arculatváltást, ami aztán az előzetes visszajelzések negatív volta miatt elszánkázott a semmibe – holnap pedig már a második évfordulóját ünnepli majd ez a blog. Lehet, hogy lassan ezen a fronton is léphetnék valami kreatívat.

balu | | | 2005., október 14., 17:24 | | |

“Vannak blogok, amikből sosem elég, az ilyen blogon szeretek hosszú postokat olvasni, mert a jó dolgokból sosem elég.” – Kicsit szarul van megfogalmazva, de mikor ezt írtam, többek között erre a blogra gondoltam, szóval ne törődj te a divattal…

Trychydts | | | 2005., október 14., 13:19 | | |

Jó, akkor ahelyett, hogy mindenki egyesével nyilvánítja ki a helyesélését, inkább csoportosan szavazunk.

Nagy Attila

America is a vast conspiracy to make you happy.

John Updike

Buli buli hátán. Szerdán egy matekos teadélután, bár ott tulajdonképpen elsősorban a fotósulis házimat csinálattam egy órán keresztül, aztán kiraktam egy őrítő műanyag habkockát, aztán megoldottam egy sakkrejtvényt, feladtam egyet, ettem egy csomó teát, megittam néhány csésze ropit meg kekszet, aztán húzás haza. Utána egy gyors agykezelés Balutól és édesanyámtól, egy marék altató és már durmoltam is.

Reggel felkeltem, egy húszkilócs kalapáccsal szilánkokra vertem a fürdőszobámat, aztán irány a munka. Kicsit később egy villámgyors fotózás egy villámgyors interjú keretében a Vizivel, aztán dobbantás fotósulira – kaptam egy rakás dicséretet. Utána elszivárogtam közgyűlésre, a Vörös Démon immáron másodszor is tarolt; ennek örömére megtörtént a következő inkarnációja, immáron Vörös Tündérnek számít. A szőke cziklon egy lépéssel a szakadék előtt csúszott meg, öröm volt nézni, ahogy szánkázik lefelé. Nagy Attila vezette az ülést, hiába, a hatezer éves rutin megtette a hatását – csak fél órát voltam ott, de majdnem lefordultam a székről a röhögéstől. Algi doomozgatott cikkírás mellett, tisztára kedvem lett a Doomhoz. Vagy valamihez, amiben láncfűrésszel kell szörnyeket darabolni.

Utána mabibimabibimabimama “buli”; én állati jól éreztem magam, noha olyan lightosan indult, ami még klánrendezvényen is ritkaság és megkaptam életem első pusziját Tündérkétől – még egy apró kis pozitív becsillanás az életemben. Táncoltam is, amíg a többi ismerőseim ki tudja, melyik matrózkocsmában döntötték magukba a rumot. Három sört megittam, a negyedik már nem állt annyira stabilan a kezemben, de amikor hajnal háromra hazaértem, már simán tudtam honlapot szerkeszteni.

Sajna hamarosan indulom kell a Kölökkel találkozni, hogy átvegyem annak a fél méter vastag vasajtónak a kódjait, amit édesanyám lakásához installáltassunk. Ezért csak futólag tudok megemlékezni Jonny gályabálhoz köthető, egyre súlyosbodó epileptikus rohamairól és a tegnap Arwennel folytatott barátságos kung-fu mérkőzésről. De hát újabban állítólag úgyis a rövid bejegyzés számít trendinek.

algi | | | 2005., október 11., 11:03 | | |

Vasárnap volt Újpesten képregénybörze, én speciel ott vettem meg a Transmetropolitan első három részét tartalmazó tpb-t. Azt már nem merem elárulni, mennyi pénzt költöttem összesen képregényekre. Minden esetre most már 101 tételt tartalmaz a képregénygyűjteményem katalógusa, ami röhelyesen kevésnek számít, különös tekintettel arra, hogy ezek között simán vannak olyanok, amik nem számítanak képregénynek. De talán arra elég ez a mérföldkő, hogy elkezdjem rendszerezetten rámolni őket, nem csak méret szerinti sorrendben.

Apropó: most van nálam megtekintésre a Batman visszatér és a Mindörökké Batman különleges kiadású DVD-je. Ég és föld. Komolyan mondom: ég és föld.

Trychydts | | | 2005., október 11., 10:00 | | |

Javaslom, hogy az klán hozza meg az alábbi határozatot. Határozati javaslat: klán határozatot hoz arról, hogy határozatban jelenti ki, hogy egy határozat keretében támogató határozatot ad ki … támogatása érdekében. A klán a döntést határozatban küldi ki az érintetteknek.

A klán titkos irattárából

America is the only country that went from barbarism to decadence without civilization in between.

Oscar Wilde

Hah! Sikerült úgy buliznom a klántagokkal, hogy ne egy új-mexikói detoxikálóban ébredjek a saját hányásomban, nincsenek több órás filmszakadások a fejemben, és reggel, amikor kinyitottam a szemem, nem gondoltam, hogy egyúttal az agyam is szétreped. Fejlődök, fejlődök.

Megvettem életem első képregényét. A globalizáció diszkrét bájaként Amerikába, majd édesanyám küldi utánam palackpostával. Történetesen a Transmetropolitan az, ez az első képregény, amit úgy érzetem, muszáj megvennem. Most beérem az első kilenc résszel egy darabig, mert azért akármennyi dollárom nincs erre a projektre. Mellesleg hazudtam: a Sin cityt is megvenném, ha nem csak 75 dollárért lehetne megvenni, kizárólag az összeset egyszerre.

Tegnap informális megbeszélést folytattam két oktatóval, akik szerették volna a fiatal és gyámoltalan HÖK-delegált (ez lennék én, hehehe) álláspontját a maguk irányába ferdíteni. Sajnos mind a ketten tök profik voltak (a könyvkiadásban és nem a ferdítésben), úgyhogy nehéz volt nagyon óvatosnak és semmitmondónak lennem, de végül sikerült csak és kizárólag olyasmit mondanom, amit előzetesen egyeztettem a Vörös Démonnal. Jah, talán azért is jó lesz, hogy nincsenek a hajamban beleszáradt gyrosdarabkák, mert asszem, ma, a formális ülésen elég rossz lenne az első benyomás, amit tennék.

Ronin és Arwen itthol vannak, a tegnap emlegetett, sikertörténetnek is elkönyvelhető sörözésre az ő invitációjukra mentem el. Ott volt Gönci Bee is, aki kölcsönzött nekem egy pulóvert – valamilyen fura beszámíthatatlansági roham következtében ugyanis rövidujjú ingben mentem el otthonról, a szokásos, hátizsákba suvasztott pulóver nélkül. Jó volt őket látni, hatalmas előrelépésnek könyvelem el, hogy már Roninnal is egész természetesen tudunk beszélgetni üres söröskorsók hullái fölött.

Gönci Bee pulóverét hordani viszont hátborzongató élmény volt; akkor is ez volt rajta, amikor először láttam, azóta is minden második nap, és szerintem azóta is ez lesz rajta, amikor utoljára látom. Ettől függetlenül nem voltam nagyon empatikus az elnökválasztó ambícióival szemben, még egy sörbe is fogadtam ellene.

Trychydts | | | 2005., október 09., 23:53 | | |

The United States is a nation of laws: badly written and randomly enforced.

Frank Zappa (1940 – 1993)

Kicsit updatelgettem a Wormsomat, régen játszottam már. A Nyúz csapatban Vizi kapitány lett (pedig csak most jött át a klántól), bekerült Jo és So, szerény személyem továbbra is törzstag. A másik csapat, akivel én szoktam játszani, a klán tagjaiból áll. A “szövetséges” klán hierarchiáját is leképeztem, mennyei érzés immáron Elchyt belőni a fortyogó lávába. Bezzeg a régi szép időkben még Luca Brasi is tagja volt ennek a kompániának, ma be kell érnem sokkal lightosabb alakokkal. Hogy még pikánsabb legyen a történet, a másik, számítógép-irányította csapat a Vörös Démon szektáját jelenti. Lojális fiúcska vagyok, na. Az este legszebb pillanata az volt, amikor Matyit megszemélyesítő kukac egyetlen repeszgránáttal a tengerbe robbantotta a Boszorkát, Elchyt és a Vörös Démont. Pedig már így is jövök neki két sörrel.

Próbáltam megcsinálni a házimat a fotósuliba, de csak a fele van meg. A másik fele totál életlen lett. Majd holnap bepótolom – úgy látszik, még gyakorolnom kell a fókuszálást. Erős a kísértés, hogy filmre lőjek, ott legalább van valódi manuális fókusz.

Trychydts | | | 2005., október 09., 12:22 | | |

– Légy szíves, szúrjatok le, hogy dolgozzam!
– Figyelj, Balu, én is dolgoznék, fél órája lejárt a határidő, cikket kell írnom, zavarsz, nekem is dolgoznom kéne, ne piszkálj, ne nyafogj, ne gyere át többet, húzz vissza az irodába és dolgozz!
– Köszi, ezt akartam hallani!

Munkaterápia

Haláli sztori, szerintem mindenképpen meg kell hallgatnotok. Édesanyám nyitott nekem egy számlát Amerikában, hogy tudjak magamnak ezt-azt rendelni az Interneten. Tulajdonképpen egy flickr pro account volt az, amire a legnagyobb “szükségem volt”. El is készült a számla, három fordulóban minden adatot megtudtam, ami elvben kell ahhoz, hogy az ember megindítson egy tranzakciót.

A flickr azonban a PayPal nevű szolgáltatón keresztül kezeli a fizetéseit, ami egy ultrabiztonságos rendszer: miután hat adatot megadtál, kiküldi a 1,25 dollárral meg egy kóddal, amit még külön meg kell adni. Megírtam édesanyámnak, hogy ha majd jön a számlalevél a banktól, ugyan írja már meg nekem a kódot.

Ez volt augusztus végén, aztóta semmi; édesanyám utoljára tegnap esküdött meg, hogy semmiféle kódot nem látott, noha az 1,25 dolcsit kiszámlázták. Közben engem meg már kéthetente piszkált a PayPal, hogy ugyan, fejezzem már be a tranzakciómat. Úgyhogy tegnap édesanyám pont felhívott, és megnézettem vele a számlalevelet. Megnézi, és ezt mondja. “Na. Mondtam, hogy nincs itt semmi. 1,25 dollár – PayPal 4361.” :)

Amúgy a tranzakció ma reggel törlődött volna a rendszerből, így egy Flickr Pro azonosító boldog tulajdonosa vagyok.

Tegnap-tegnapelőtt megint vezszerkesztettem, Vizi szerintem még most is a főhadiszálláson suvickolja az olvasószerkesztők vérét a falakról. Jo mosolya egyre fagyosabb lett, valahányszor bementem a kiképzőterembe; aztán, amikor a levegőben levő nitrogén már zúzmaraként csapódott az arcára, akkor a pillantása lett egyre metszőbb; először csak a papírt vagdosta össze vele, aztán a falakba karistolt mindenfélét – amikor utoljára rá mertem nézni, éppen a monitor üvegéből pattant ki egy darab a tekintetől. Asszem, nem fogok tőle karácsonyi ajándékot kapni.

Mellesleg az ő képei a legnézettebbek között vannak a flickr-en.

Amúgy a 16 oldalas Nyúzból 7-et mi írtunk tele Vizivel. Déja vu.

Trychydts | | | 2005., október 05., 3:50 | | |

A szerezett bűnözés évente negyvenmilliárd dolláros bevételre tesz szert Amerikában – mindezt úgy, hogy nagyon keveset fordít irodai költségekre.

Woody Allen

Folytatódik a sikerszéria az életemben: betörtek édesanyám lakásába. A postálért mentem, gondoltam, felugrom egy gyors teára; a zárak feltörve, az ajtó csak behajtva. Szerencsére odabent nem volt akkora rendetlenség, mint ahogy számítottam, de így se volt jó érzés látni, hogy valaki belekotort a személyes életünkbe.

Felhívtam a rendőröket meg a Kölköt; utóbbi a helyszínre viharzott, boldogan, hogy végre jelen lehet egy igazi betörésénél. Egyszerűen nem lehetett leállítani, folyamatosan ontotta magából a bölcs kérdéseket és a humoros)nak szánt) beszólásokat hol a rendőröknek, hol a lakatosnak, hol – alas – nekem. Végül már rángatóztam, de csak magamban.

Ami a legviccesebb: összese egy pár fülbevalót vittek el. Ahogy a Kölök mondta: ez már szinte kínos. Mindenesetre hétfőn már hevederzár és termonukleáris atomcsapda is lesz, úgyhogy lehet tovább próbálkozni egészen nyugodtan.

Trychydts | | | 2005., október 03., 21:59 | | |

“Fecó, a szobatársam épp a bálra melegített, lassan már a végére ért.”

Idézet a Vizeli András nevű főnököm blogjából.

Úristen, hogy repül az idő, volt, amikor még semmit nem jelentett nekem a Fecó név és az sem volt még olyan régen, hogy Vizeli András is csak egy vicces kis furapók volt a szemüvege mögött. Ma meg csak olyan fejjel tömöm a kajámat a kínaiban, amit ő ajánlott nekem. És ő a főnököm, hahaha.

A mai nap legnagyobb eseménye amúgy az volt, hogy nalyo megmutatta nekem egy fotóját, hogy mondjam el a véleményem, ami már szintén nem olyan abszurd viccesség, mint lett volna mondjuk egy évvel ezelőtt, amikor még annak is örültem, ha rájöttem, melyik végén kell belenézni a kis Fujimba. Mellesleg most már édesanyám is megtanulta használni azt a gépet, így immáron teljes nyugalommal tűröm, hogy nála van kölcsön.

Társaságot váltottam a fotósuliban. Most egy olyan kis körrel próbálkozom, amelyik el tudja magát képzelni úgy, hogy éppen nincs fényképezőgép a kezében. Kell ilyen is néhanapján, noha a tiszteletem a fotóriporter srác iránt egyelőre teljesen a régi. Az órák ma egész érdekesek voltak, a kígyózás-rekordomat se tudtam megdönteni közben.

Balu egy tündérbogár, olyan ajándékot kaptam tőle, hogy majdnem elsírtam magam a meghatottságtól. És egész jól fel is dobott, hogy ott volt, mert éppen el voltam kenődve ezerrel. És megkapta Cal regényét, ami azt is jelenti, hogy ezentúl lesz kivel vitatkoznom erről itthon is.

Trychydts | | | 2005., október 02., 10:12 | | |

Az írás megadja nekünk azt az illúziót, hogy mi irányítjuk a dolgokat. Aztán rájövünk, hogy mindez csak illúzió: jönnek az olvasóink, akik a saját ötleteiket fogják belelátni.

David Seradis

No. Megint kihagytam egy csomót. A kimaradt idő legnagyobb részét Cal regényének piszkálgatásával töltöttem, nagy móka ez, csak nagyon igénybe veszi az agyi energiáimat. Tulajdonképpen most is egy kis esszéféleséget kéne írogatnom ebben a témában, de eléggé belezavarodtam a saját metafizikai fejtegetéseimbe, hát most kikapcsolok egy kicsit és naplózok egy kicsit.
Vissza a pokolba

Tegnap-tegnapelőtt volt életem legelszúrtabb Nyúz-szerkesztése; komolyan mondom, az első alkalmak, amikor még a régi gárdával gyúrtuk az anyagot a Gólyavárban, és mosolyogva kellett lenyelnem, amikor a Mester három és fél órát késett, mert rajta kívül senki nem tudott tördelni, kismiska volt ehhez képest.

Az első sokk akkor ért, amikor befutott Mrs. and Ms. M, amint So-tól megtudtam, valószínűleg Mr. M. özvegye és kedves lánya, hogy ők majd tördelnek. Az, hogy akkor még nem álltunk abszolúte sehogy, semmiség volt ahhoz képest, hogy gőzük nem volt még az egészen egyszerű alapfogalmakról sem. Úgyhogy vezetőszerkesztés helyett tördelést oktattam, véleményem szerint betegesen türelmes formában. Közben bejavítódtak az anyagok, kicsit még ottmaradtam sikálgatni a problémákat, de fél egyre már huss, idehaza is voltam, és nem is zaklatódtam túl soxor mobilon.

Aminek kifejezetten örültem, és aminek örömére reggel fel is bontottam a direkt az ágyam mellé készített, jegesvödörben ázó pezsgőt, hogy nem csináltak presztízskérdést a dologból, és Ms. M. betegsége dacára nem erőltette, hogy befejezze a melót – így aztán időben be tudtam ugrani a főhadiszállásra, és újratördeltem a lapot. Közben feltűnt, hogy nalyo és Bori olvasószerkesztés helyett inkább egyfajta fékezhetetlen vandalizmusban élték ki magukat, úgyhogy mire bebotorkáltam, habzott a szám, de nem üvöltöttem. Egész végig nem üvöltöttem. Kértem, hogy lécclécci dolgozzatok rendesen.

Ehhez képest minden első kört kétszer kellett végigjátszaniuk, mire egyszer elérte a a szakmailag szükséges miniumot.

He didn’t scream.

Apró intermezzo volt, hogy kiderült, Mrs. M. és Ms. M. egy aprócska momentumot nem fogott tegnap, és a korrektúrázatlan cikkeket rakták be a lapba, így nekem még egyszer újra kellett tördelni az egész lapot, de ez csak amolyan presztízskérdés volt: nalyo és Bori áldásos tevékenységének köszönhetően nem volt érdemleges különbség a két verzió között. Mindeközben tördelnem is kellett volna, de végül az ultravégső változattal csak este nyolcra készültem el.

Csak némileg vigasztal, hogy a problémám lényegesen általánosabb volt aznap: So bejavított 127 kérelmet, de csak 27-et mentett el belőle; utána KPT közölte vele, hogy még akkor is pluszmunkáznia kéne, ha mindent tökéletesen csinált volna, amit nem csinált.
Újságíróságok

Csináltam interjút Nagy Medvével, egészen szórakoztató volt, ez mindig egyfajta intellektuális játék is egyben. Sikerült erőt vennem magamon, és kivételesen a régi-új Főnöknek tett ígéreteimet is maradéktalanul teljesítettem. Igaz, ebben nagy szerepe volt a Thursh St. igazgatóhelyettesének is, aki még csak nemrég csatlakozott a Céghez, így felveszi a telefonjait és válaszol az e-mailekre. Nem tudom, realizálta-e már, hogy ezzel milyen vaskos mértékben szegi meg a Cég íratlan, különösen a nyilvános adatokra vonatkozó, szigorúan konspiratív szabályait, de hát engem nem érdekel. Majd küldök virágot temetésére.

Voltunk Michánál is, a régi-új Főnök megcsinálta élete második legjobb fotóit; kicsit vigasztal csak a tudat, hogy legalább az én gépemmel. Micha úgy látszik, kicsinység belefáradt már vezetői feladataiba, mert csak nagyon finoman, a felszín alatt kerülgette a kérdéseimet, sőt, soxor még kooperatívnak is nevezhető volt. Amit viszont kikapcsolt dikatfonnál mondott, az sisteregve verte ki a biztosítékaimat. Ezekért a pillanatokért érdemes újságírónak lenni.

Jövő hétre is jutott mindenféle érdekes meló bőven, nem utolsósorban a Vörös Démon és Gönci Bee meginterjúvolása – ezeket az interjúkat szeretem a legjobban. Alig várom már a percet, amikor a székük alá csúsztathatom a dinamitot, MUHAHA.
Mozaik (© Cal)

Megkezdődött a fotós tanfolyam, amire végül mégiscsak felvettek – ugyanaz az óriásteknős bácsi tanít, aki kidobott az ablakon. 654241 fokkal jobb tanár, mint felvételiztető. Komolyan, percről percre éreztem, hogy tanulok valami újat. Egy szerencsés árukapcsolás révén egyébiránt némi általános újságírást is tanulok, amit magamtól sose vállaltam volna be. Kíváncsi vagyok, a félév végére lesz-e példa arra, hogy a nyomdászbácsi három mondatnál több összefüggő mondatot mond.

Megcsináltam a maradék fotóimat Angie-vel, technikailag ezek a legjobb képek, amiket valaha elkövettem, de szerintem nem-technikailag se lettek olyan nagyon rosszak. Hamarosan szerintem kész lesz hozzá a szokásos körítés is, elvárom, hogy mindenki hanyatt esssen tőle.

Finally édesanyám is hazaért, mármint az Egyesült Államokba. Ez azért nagyon fahéj, mert így tudunk egymással viszonylagos rendszerességgel kommunikálni. Azt csiripelik a verebek, hogy hamarosan haza is jön, remélem, főz majd nekem finom marhahúslevest, mert egyelőre ezzel még nem merek önállóan kísérletezni.

Arwen ledobbantott Horváthiába. Remélem, kipiheni magát, mert senkit nem láttam még az utóbbi háromszáv évben, akire ennyire ráfért volna, hogy kikapcsolja a mobilját, és térdére támasztott állal csak a hullámokat bámulja.

Végre vége ennek az undok napsütéses időszaknak. Végre hűvösség van, sötét, és az eső is esik. Ez határozottan feldobta a közérzetemet; talán még az járul hozzá valamelyest, hogy körülöttem mindenki azon nyafog, hogy milyen szar idő van, miközben nekem épp ez a zoptimális.

Kilencven kiló alatt vagyok. Ez -18 kiló január óta.

| | |