Trychydts | | | 2005., október 23., 11:06 | | |

– Mizu?

– Ezt csak a Márk mondhatja!

Fecó a gólyabálon

Igazából, ha jobban belegondolok, nem félig, nem is háromnegyedig, hanem teljesen részeg voltam pénteken.

Balu a gólyabálról

Hát igen, érdekes gólyabál volt, én például egy sört ittam és tíz kávét a Nyúz-caféban; ittam volna többet is, de Zsófi szólt a biztonsági őröknek, hogy engem nem engedhetnek be többet a helyiségbe. Állati jó egyébként ez a kávézás, feleannyi pénzből, mint amennyiből olyan röhejesen és felháborítóan berúghattam volna, mint Balu, színjózan maradtam, ugyanakkor szenzációsan élénk lettem – a másnap utóhatások meg kimerültek valami nagyon enyhe, bizsergető fáradtságban. Ha legközelebb bulizni megyek, egy láda Nescafét viszek magammal.

Fotózhattam egy Kispál interjún is, már ha interjú az, hogy néhány ápolatlan alak egymással poénkodik és alsógatyákat mutogat egymásnak, miközben egy tőlük három méterre ülő “””újságírók””” kérdéseket suttognak a nagy büdös semmibe. “Mi motivált arra benneteket, hogy harmadszor is idegyertek?” “Milyen volt a forgatás?” stb, amire olykor érkezik egy maximum három szavas válasz meg, amit az ablakon kinézve adnak meg az interjúalanyok. A két “””újságíró””” kedvéért fotóztam, és amikor kijöttünk, az első kérdésük az volt, hogy ők is szerepelnek-e a képeken; állati nagy csalódás volt számukra, hogy az interjúalanyokat fotóztam és nem őket, amint éppen egy légtérben vannak a Kispállal. Ezek után még a koncertre is berángattak. Már ha koncertnek lehet azt nevezni. Akusztikáról például a szó hétköznapi értelmében egyáltalán nem beszélhettünk.

A gólyabál hátralevő részét sikerült nem kizárólag a VIP-szobában töltenem, ahol sikerült ignorálnom a Vörös Tündér köszönését. Nagy buli volt, egész este ezen röhögött az összes jelenlevő klánfőnök párja.

Újabban viszonylag gyakran telefonálok Callal. Ő ugyanis nem ér rá e-mailt írni, én meg szimplán túl depressziós vagyok hozzá – de ezek a kis dumálgatások mindig nagyon jól jönnek nekem. Mondjuk tegnap, amikor hívott, épp az Egyesült Államokban élő édesanyám hívott – állati nemzetközi feeling volt emiatt lerakni az Angliában élő barátomat. Már csak egy ausztrál nagynénire kellene szert tennem valahogyan.