Trychydts | | | 2005., október 03., 21:59 | | |

„Fecó, a szobatársam épp a bálra melegített, lassan már a végére ért.”

Idézet a Vizeli András nevű főnököm blogjából.

Úristen, hogy repül az idő, volt, amikor még semmit nem jelentett nekem a Fecó név és az sem volt még olyan régen, hogy Vizeli András is csak egy vicces kis furapók volt a szemüvege mögött. Ma meg csak olyan fejjel tömöm a kajámat a kínaiban, amit ő ajánlott nekem. És ő a főnököm, hahaha.

A mai nap legnagyobb eseménye amúgy az volt, hogy nalyo megmutatta nekem egy fotóját, hogy mondjam el a véleményem, ami már szintén nem olyan abszurd viccesség, mint lett volna mondjuk egy évvel ezelőtt, amikor még annak is örültem, ha rájöttem, melyik végén kell belenézni a kis Fujimba. Mellesleg most már édesanyám is megtanulta használni azt a gépet, így immáron teljes nyugalommal tűröm, hogy nála van kölcsön.

Társaságot váltottam a fotósuliban. Most egy olyan kis körrel próbálkozom, amelyik el tudja magát képzelni úgy, hogy éppen nincs fényképezőgép a kezében. Kell ilyen is néhanapján, noha a tiszteletem a fotóriporter srác iránt egyelőre teljesen a régi. Az órák ma egész érdekesek voltak, a kígyózás-rekordomat se tudtam megdönteni közben.

Balu egy tündérbogár, olyan ajándékot kaptam tőle, hogy majdnem elsírtam magam a meghatottságtól. És egész jól fel is dobott, hogy ott volt, mert éppen el voltam kenődve ezerrel. És megkapta Cal regényét, ami azt is jelenti, hogy ezentúl lesz kivel vitatkoznom erről itthon is.