Negyven éves lettem, a fene egye meg. Sajnos ezen sem tudok változtatni, legalább volt egy nagyon fun és elvarásolt hétvégénk  Vordenbergben. Nekem egyben az év utazása is ez volt, pedig rengeteget utaztam ebben az évben. Kétszer is voltam Forliban; persze mindkétszer munkaügyben, de másodszorra sikerült azért kicsit megmártóznom az olasz kisvárosok hangulatában is. Voltunk Berlinben, ami egy szemléletformáló nyaralás volt, tulajdonképpen nem is emlékszem, hogy külföldön valaha is ennyire lenyűgözve és elvarázsolva éreztem volna magam — ez volt az első hely az életemben, ahol azt éreztem, jobban otthon érezném magam, mint Budapesten. Fiatalékkal tettünk egy jó kis autókirándulást a Fertő-tó körül, ami nekem leginkább lazaságával és kötetlenségével emlékezetes nekem. Ráadásul milyen jót randalírozhattam közben az instant géppé átalakított Dianámmal. Plusz ugye a borhűtőnket is feltöltöttük, mert akkora hipszterek lettünk, hogy nekünk már borhűtőnk is van. Bordeaux-ban pedig visszatértünk Nicoline fiatalkorának tetthelyére. Gasztroszempontból ez a kiruccanás különösen érdekes lett: itt ettem életemben először osztrigát, másodszor csigát és napi szintű látogató lehettem egy elég jó kis francia piacon.

Egész évben írtam a blogomat, ami már csak azért is jó, mert így kipipálhatok egy fogadalmat, amit tavaly tettem és teljesítettem is. Már el is felejtettem, milyen jó akár csak egy év távlatából visszaolvasgatni, mi minden történt. A legnagyobb előrelépés ezzel együtt is az új design. Már nagyon nagy szükség volt rá, és Juca pont olyasmit hozott létre, amivel tényleg azonosulni tudok. Teljesen a kezében volt az egész koncepció, de pont azért kértem fel őt, mert tudtam róla, hogy ő képes egységes vízióban gondolkoni. Teljesen mást hozott össze, mint amit eredetileg képzeltem, de valahányszor ránézek a blogomra, érzem, mennyire szeretem és milyen jól működik az új arculat. És egy ilyen, egyszámjegyű közönség által olvasott oldalnál elsősorban ez a lényeg.

Vercsorb személyében, ki tudja, mi óta először, de ismét van vendégblogger is. Természetesen a főzésről írunk, aminek következtében az idén nagyon sokat főztem szakácskönyvből, de talán az sem túlzás, hogy újra felfedeztem magamnak a műfajt.

Szakmailag toronymagasan a legnagyobb eredményem a PMP megszerzése volt: 3 évig dolgoztam rajta, és nagyon hiszek benne, hogy megérte. Magamnak biztos bizonyítottam, hogy tényleg alkalmas vagyok projektmenedzsernek. Félig-meddig szakmai siker, hogy egész évben sikeresen vezettem egy feminista klubot a munkahelyemen; nem csak a diplomámnak veszem tényleges hasznát, de kicsit közösség-építésben is kipróbálhattam magam.

Általában nem nagyon szoktam életmódtrendekkel foglalkozni, idén viszont több nagy váltást is megléptem. Az egyik, hogy tudatosan próbáljuk visszaszorítani a műanyagot az életünkben: csomagolásmentesen vesszük, amit lehet, én meg leszoktam a pet-palackok használatáról is. Ugyanakkor július óta belekezdtem a bulletjournalingba is; erről eddig nem írtam, mert kíváncsi voltam, mennyire jön be ez nekem hosszabb távon, de rengeteget segített — jövőre majd biztos írok róla bővebben is.

Az év legszebb filmélménye nekem a Lady Bird volt. Idén végre találtam olyan sorozatot, ami tényleg érdekel: a Gotham ráadásul Nicoline-nek is bejött, remekül szórakoztunk végig; remek és nagyon friss kiegészítése a Batman-univerzumnak.

Idén olvastam el Jenna Moreci-től az Eve — the Awakeninget; nem tudom, miért teszek ilyen dolgokat magammal, de a kíváncsiságomért néha nagyon súlyos árat kell fizetnem. Akármilyen borzalmas is volt ez a könyv, az Amazon végül emiatt ajánlotta fel nekem olvasásra a Winter Tide-ot, ami viszont egy fantasztikus szellemi kaland volt, egyik kedvenc íróm, H. P. Lovecraft örökségének továbbgondolása és kifordítása.

Idén is jó sokat játszottam a számítógépen. Továbbra is Dark Souls rajongó vagyok, a sok Gotham-nézés hatására pedig végigtoltam az Arkham Asylum-ot, ami egy megdöbentően hiteles Batman-élménynek bizonyult.

Az év első felében megpróbálkoztam a slammel; nagyon nagy móka, de aztán egyre nehezebb lett, nekem meg egyre kevesebb időm és energiám maradt erre. Összességében véve elég vegyesek az érzéseim; voltak nagyon nagy pilanatok (=hallottam pár szöveget, ami nagyon megmozgatott), de az azért kiderült, mennyire erősen szelektálnak azok a rendezvények, ahol eddig megfordultam, a havi klubokhoz képest. Van az egésznek egy kis belterjes jellege is, ugyanakkor sosem éreztem azt, hogy a legjobb ne nyert volna. Idén meg részem lehetett életem legrosszabb OB-döntőjében. Kíváncsi vagyok, fogom-e folytatni, egyelőre nem buzog bennem a tettvágy.

Eredetileg a slam miatt kaptam az impróworkshopot: rengeteget tanultam ott is, és annyira tetszett, hogy Nicoline-nel vissza is mentem. Ha slammelésre nem is fogom használni, munkában is, magánéletben is hasznosítható tanfolyam volt.

(Pulbikus) fogadalmak jövőre:

1. Szeretném a blogomat tovább folytatni.
2. Kéne valamit rendszeresen sportolnom. Olyasmit, amit szeretek is csinálni.
3. Sokkal többet szeretnék olvasni.

Elég sok minden mozog most az életemben; kíváncsi vagyok, miről írok majd egy év múlva.