Trychydts | | | 2005., január 31., 17:05 | | |

Frankó dolog mesterlövészpuska-tartó kinézetű táskával flangálni a hóesésben.

Van fotóállványom! Minden hasznossága ellenére nyugodtan mondhatom, hogy eddig ez a legröhejesebb külsejű tárgy, ami a birtokomban van. Ha bárki azt gondolja, hogy egy 166 cm-es magasságba kihúzható fotóállvány egy feltűnésmentes, diszkrét darab, hát annak üzenem, hogy téved – kb. úgy néz ki, mint egy jó karban levő szovjet műhold. Ennek ellenére nagyon frankó lesz majd fotózgatni vele, bár még nem tudom, hogyan fogom rászánni magam, hogy szabad ég alatt ezzel fényképezgessek. Mondjuk elsősorban úgyis beltéri fotókhoz gondoltam használni, de mondjuk éjszakai felvételeket is szeretnék csinálni, meg egyébként is.

Elkezdtem olvasni a Goldfinger című James Bond regényt angolul. Nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire lenyűgözően elegánsan magával ragadó – a filmeken csak a maguk idejében számítanak jónak, de ez teljesen kortalanul király. Az első fejezet csak amolyan kis bemelegítés, már ettől is a plafonig ugrottam izgatottságomban.

Trychydts | | | 2005., január 29., 10:15 | | |

“Cespenar gladly serve the Great One! Cespenar is good butler, oh yes! Would you like me to make you shiny ones? I have many recipes…”

Tegnap voltam Gáborkáéknál, de a gyerekeknél nagyon kevés sikerem volt. Bezzeg édesanyám nagyon tarolt, ő valahogy sokkal jobban tud velük bánni, mint én.

Annál pengébb voltam viszont számítógép-szerelésben; nemrég ugyanis megkapták édesanyám régi számítógépét (nekik ez új) és abba szereltem át egy ősöreg modemet, amibe még életet kellett lehelni. Gáborkának ugyan megadtam a kezdőlökést, de mint kiderült, neki még pár file letöltése mágneslemezekre is komoly problémát okoz, úgyhogy nekem kellett a dolgot kézbe vennem. Aki még nem csinált ilyesmit, az nem tudhatja, de sajnos előfordul, hogy pusztán a vezérlőprogram megléte még nem rántja össze a dolgokat, állítgatni kell ezt-azt, és nagyon nem volt nyilvánvaló tegnap, hogy mit is kellene. Már épp kezdtem feladni a reményt, amikor egyszer csk helyrekattant minden.

Még mindig teljesen A bukás hatása alatt állok, lehet, hogy ez lesz az első második világháborús film, amit meg fogok nézni még egyszer.

Klri | | | 2005., január 28., 10:18 | | |

Én is láttam tegnap A bukást, és nekem is nagyon tetszett. Szerintem elég jó magyarázatot ad arra, hogy miért volt az utolsó pár napja az európai II világháborúnak olyan, amilyen. Mármint, azt már hallottam, hogy Hitler megőrült, de hogy a fél vezérkara is, azt nem tudtam. Meg azt sem, hogy aki nem volt őrült, az végtelenül egyszerű lélekként meg sem értette, mi folyik körülötte. Frau Junge, a titkárnő, a végén azt mondta, hogy ez utóbbi persze egyáltalán nem mentség, és ebben teljesen egyetértek vele.

Trychydts | | | 2005., január 28., 9:45 | | |

“A háború sokkal fontosabb dolog annál, semhogy a hadseregre bízhatnánk.”

Georges Clemenceau

Tegnap megnéztem a A bukást a Művészben; azt hiszem, toronymagasan ez volt a legjobb film, amit valaha is láttam a második világháborúról. A színészi munka egyszerűen zseniális, a film látásmódja úgyszintén. Az ember egyszerre érti meg, hogy hogy juthatott el Németország ebbe az állapotba és érzi át a német álláspont hihetetlenül igazságtalan voltát – ez már csak azért is figyelemreméltó,mert egy-két mondatot leszámítva a filmben kizárólag németek szerepelnek, javarészt Hitler közvetlen környezetének tagjai. (A megértéshez amúgy rengeteget tesz hozzá az az aprócska húzás, hogy a film első jelenete 1942-ben játszódik, a többi viszont a német kapituláció előtti utolsó napokban.) Kőkemény, őszinte szembenézés ez a múlttal; egy kicsit nehezen szántam rá el magam, de nagyon megérte.

Az utóbbi napokat amúgy a főhadiszálláson töltöttem, túlnyomó részt beszélgettem mindenféle hivatalos dolgokról mindenféle emberekkel, illetve a Mesterel elmentünk ebédelni a Stoczekba. Tök finom krumplilevest ettem, szerintem ezt én is ki fogom próbálni.

Tegnapelőtt voltam Zsoéknál is; vittem Zsonak egy Süni magazint. Remélem, szeretni fogja, nagyon bírja az állatos képeket, úgyhogy ebben jó sok kivágnivaló van, meg egy poszter is.

Klri | | | 2005., január 27., 16:52 | | |

Én bezzeg megtartom angol szakos pályafutásom második (!!!) kettesét. Ebből is látszik, mennyire nehéz az angol szak…

Trychydts | | | 2005., január 26., 8:47 | | |

Esik a hó. Remélem, ez a tendencia kitart februárig…

Tegnap megkaphattam volna filozófia szakos pályafutásom első kettesét, ha nem mennék vissza javítani nyolcadikán. Elég brutális csapás volt ez az egómra, mit ne mondjak. A Kölök szerint amúgy örülnöm kellett volna a kettesnek; látszik, hogy kezd vérbeli egyetemistává válni.

Az összképet javítja, hogy a jelek szerint sikerült egy egész jó kis fotót készítenem az egyetem lépcsőházáról. Épp hazafele indultam, amikor rámjött a Thief-II feeling, és beugrott ez az ötlet; örülök, hogy sikerült vele mások tetszését is elnyernem.

További apróbb adalék a pozitív oldalon, hogy a hölgy, aki több alkalommal is kérte a segítségemet a témában a könyvtárban, jelesre vizsgázott újkori filozófiából.

Tegnap megint láttam a Kutyaszorítóbant; ez jó lenne, de előtte Csabi – a kérésemre – megosztotta velem a kritikai észrevételeit a legutóbbi bulimmal kapcsolatban, úgyhogy ez az ügylet leginkább nullszaldósnak nevezhető.

Mindjárt felhívok egy pszichiátert, és megkérdezem, hogy vagyok.

CalAir | | | 2005., január 25., 10:10 | | |

Heidegger nem sznob volt, hanem véleménye szerint a köznapi nyelv szerkezetileg alkalmatlan arra, hogy pontos metafizikai vitákat végezzünk rajta, ezért számára a cél a nyelv megbontása (?) volt, hogy aztán új fogalmi eszköztárral tehessen pontos (?) kijelentéseket.

Egyik tanárunk aranyköpése volt: “Nem is próbálom specifikálni a relációba alig hozható determinatív momentumokat…”

Trychydts | | | 2005., január 24., 10:20 | | |

Na. Na. Na.

Gondoltam, elmagyarázom, hogy Heidegger nem sznob volt, hanem véleménye szerint a köznapi nyelv strukturálisan alkalmatlan arra, hogy egzakt metafizikai argumentációkat végezzünk rajta, ezért számára a cél a nyelv dekonstrukciója volt, hogy aztán egy új fogalmi apparátussal tehessen adekvát kijelentéseket, de aztán rá kellett jönnöm, hogy én még nem is vizsgáztam Heideggerből, így nekem ezt szerencsére még nem kell tudnom. :)

Klri | | | 2005., január 24., 9:53 | | |

Tévedés történt: Tehát, meggyőződésem szerint (és ezt újabb fél nap tanulás után is tartom) a filozófia, mint olyan egy nagy nagy félhomály, amelyben még a filozófusok sem nagyon tudnak eligazodni (ld. Heidegger), de, hogy bebizonyítsák, hogy ők, a filozófusok, sokkal okosabbak a pórnépnél, direkt olyan nyelven beszélgetnek egymással, amellyen normális emberek nem. Félreértés ne essék, Heidegger bizonyára lángész volt. Egy olyan lángész, aki volt annyira sznob, hogy mások ne juthassanak hozzá az ő lángelmeszüleményeihez (ha van ilyen szó egyáltalán…).

Trychydts | | | 2005., január 23., 20:37 | | |

Tudtátok, hogy nalyo honlapja egész jó lett? Ha ilyen marad, még a menübe is kiteszem…

Egyszer már össze kéne számolnom, hány receptet találtam ki fantasy könyvek inspirációja alapján. Ma Otik fűszeres sült krumpliját próbáltam meg megalkotni, elég klasszul sikerült, bár még vannak ötleteim a radikalizálódásra.

Ma filozófiát tanítottam. Néha elfog a kétség, hogy vajon okosodtam-e bármit a felvételim óta, vagy csak a rutin vitt el idáig, de elég leülnöm egy tetszőleges bölcsésszel, vagy akár egy nem elegendően lelkes szaktárssal, és újra meg újra rá kell döbbennem, hogy sokaknak ez még mindig valami totális félhomály, amiből alig tudnak valami néven nezehető értelmet kihámozni. Ilyenkor mindig elfog az önteltség.

Tegnap – annak örömére, hogy az utolsó edényt is sikerült elmosogatnom, ami a buli kapcsán piszkolódott össze – felbontottam a Kadarkát, amit Balu hozott. Egész finom, klassz, száraz vörösbor, remek utóízzel.

Trychydts | | | 2005., január 21., 11:25 | | |

Hát, akkor ez nem a maga témája. Nem baj.

Csikós “Angyal” Ella

Tisztességes helytállás, és egy klasszos kis hármaska. A műelemzés fahéj volt, simán lenyomtam, mondjuk mákom is volt, de azért lehetett volna sokkal jobb is; a kifejtős kérdésnél vért izzadtam. Végig kellett volna vezetnem az ellentmondás fogalmát Kanttól Hegelig, ha-ha-ha; Csellának ez olyan szépen és elegánsan ment, hogy majdnem elhittem, hogy én is meg tudnám csinálni. Az én szerepem viszont kimerült abban, hogy kérdésekre válaszul műtöredékeket idéztem fel, bizonyítva a felkészültségem valós voltát. Szász Andreji fordulattal: boldog vagyok, mint a disznó. És ha arra gondolok, hogy az előttem vizsgázó megbukott, tehát tényleg kellett tanulni, még elégedett is. Mint a disznó, természetesen.

Trychydts | | | 2005., január 20., 20:08 | | |

“Mivel mármost a szellem tapasztalatának ama rendszere csak a szellem jelenségét foglalja magában, aztért a tőle való továbbhaladás annak az igaznak a tudományához, amely az igaznak az alakjában van, pusztán negatívnak látszik, s az ember azt akarná, hogy kíméljék meg ettől a negatívtól mint hamistól, s azt kívánhatná, hogy minden további nélkül vezessék az igazsághoz; minek bajlódni a hamissal? – Amiről már fentebb szó volt, hogy mindjhárt a tudománnyal kellene kezdeni, arra itt abból a szempontból kell felelni, hogyan a dolog a negatívval mint hamissal általában.”

Hegel

A mai nap folyamán másfél óráig olvastam a fenti idézetet tartalmazó ötven oldalt; ebben az a vicces, hogy a lap méretétől és a szöveg bonyolultságától függően 60-80-100 oldal az óránkénti tanulási sebességem (ismeretlen szövegre; az egynapos rekordom 900 oldal, aminek egy hármas vizsga lett az eredménye). Végül feladtam, úgy döntöttem, hogy ennyi erővel egy kínai írásjegyekkel borított papírköteget is végigböngészhetnék készülésképpen. Ha holnap Csella ezt kérdezi, nemes egyszerűséggel felgyújtom az épületet.

Már egy hete csak a Kutyaszorítóra gondolok mindig, meg-meg állva; egyik este tuti elhúzok és megnézem már még egyszer. Most már talán nem hat akkora sokként, tudok koncentrálni az apróbb részletekre is.
Kötelező olvasónapló-forduló:
P. G. Wodehouse: Blandings Castle

“‘On the rising’ he told Wilmot ‘take the juice of an orange.’ For luncheon, take the juice of an orange. And for dinner, the juice’ – he paused a moment before springing the big surprise – ‘of an orange. For the rest, I am not an advocate of nourishment between meals, but I am inclined to think that, should you become faint during the day – or possibly the night – there will be no harm in your taking… well, yes, I really see no reason why you should not take the juice of – let us say – an orange.'”

Karácsonyra szerváltam ezt a remek kis kötetet, ami voltaképpen egy rakás novellából áll: az első fejezet, a címadó Blandings Castle a Forduljon Psmith-hez cselekménye előtti kis írásokat fogja össze; utána van egy remek kis novella Roberta Wickham főszereplésével; végül a Mulliners of Hollywood filmvilágbeli történetekkel van tele – főleg az utóbbiak hatottak teljesen újszerűen, tekintve, hogy ilyesmit Wodehouse-tól még nem olvastam.

Most bezzeg rögtön eredetibe’ olvasgathattam őket; eddig még csak a Laughing Gas című regény jutott el hozzám angolul, az semmivel sem volt jobb, mint általában a magyar fordítások. Ezeknek az írásoknak azonban egészen brilliáns nyelvezete van; bár az ember könnyen el tudja képzelni magyarul, kifejezetten úgy érzem, kár lett volna ezeket a remek, echte angol szófordulatokat kihagyni. A Mulliners of Hollywood az egyik legjobb Wodehouse-mű, amit valaha olvastam – így legalább nem kell kajtatnom az angol kiadás után.

balu | | | 2005., január 20., 16:20 | | |

Jól értelmezem, Kirkegaardnak hívják a bárányodat? Nem semmi… Elképzelem a pásztort, aki terelgeti…:) És az idézet is durva, dejó, hogy nekem ilyet nem kell tudnom… És Isten éltesse az Ágneseket!

Hermione | | | 2005., január 20., 14:55 | | |

Minden együttérzésem szegény egyetmistáké, különösen a filozófia szakos hallgatóké (akikről eddig azt hittem, hogy ők a szerencse fiai), mert rettenetes lehet mindenféle filozófia meg egyéb vizsgákra készülni főfoglalkozásban, összehasonlítva a -be sem merem írni hány éves-, ismétlődő rutinnal vagy teljesen váratlan stresszt fokozó ismeretlen problémákkal bírkózni kb 10 óra/nap biztosan felemésztő napi elfoglaltáságokkal. Az igazi érdekes dolgokra, mint például az angol vagy a német, újkori vagy ókori filozófia, politika vagy egyéb fontos dolgokról beszélgetni filozófia vagy egyéb szakos egyetemistákkal vagy nem egyetemistákkal csak aztán kerülhet sor. Belátom, szegény hallgatókhoz képest tök jól állok… Szerencsére a mai napomat Ágnes nap fogja színesíteni (és hátha valami más is). Ágnes egy sorstársam, akit nagyon szeretek. Úgy tűnik, a kutyusok macik és egyebek mind okosak. Mert ők is nagyon tudnak hallgatni…

Klri | | | 2005., január 20., 10:45 | | |

Nem is tudtam, hogy a bárányom ilyen okos. Biztos, mert hallgat…

Holnap (nem) szigorlatozom irodalomból, és nem tudok semmit, úgyhogy lehet, hogy (életemben először) vizsgahalasztással próbálkozom. Na jó, volt már vizsgahalasztásom, csak nem önszántamból (a mindenható ETéeR döntött így)…

Trychydts | | | 2005., január 20., 8:32 | | |

A hit éppen az a paradoxon, hogy az egyes magasabb rendű az általánosnál, igaza van vele szemben, annak nem alá, hanem fölé van rendelve, csakhogy éppoly fontos azt is megjegyezni, hogy ugyanaz az egyes, aki mint egyes az általánosnak alá volt rendelve, most az általánoson keresztül olyan egyessé válik, aki mint egyes az általános fölé van rendelve, ahogy az egyes mint egy abszolút viszonyban áll az abszolúttal.

Kirkegaard

Pénteken, ha minden igaz, egyszer s mindenkorra lezárul a német idealizmussal való kálváriám; soha többé nem kell majd ilyen hülyeségeket tanulnom. Sajnos az ELTE-n a történeti megközelítés dominál a filozófiaoktatásban, így mindenki felé elvárás, hogy ezekkel a döglött dolgokkal is megbirkózzon, de a felén – a nehezebb felén – hál istennek már túl vagyok.

Erről a nehezebb félről (egy oktatóról van szó) elég sok pletyka kering, többek között az, hogy aki nem járt hozzá órára, azt automatikusan megbuktatja. Én mondjuk a szó szorosabb értelmében nem jártam, mégse volt ez igazán téma, sőt, minden vizsgázó azt mondta, hogy tök rendes volt. Szerencsére én csak elég nehezen adok hitelt az ilyen marhaságoknak.

Tegnap Egerek és embereket néztem a Játékszínben; tök jó darab, melankolikus, de nem olyan zsebkendőfacsaróan, bár a vége azért elég szomorú. Sajnos a színpad akusztikáján még lehetne segíteni: elég ritkán adják elő a darabot, ezért elég sok súgásra szorultak rá a színészek; ez önmagában még nem baj, csak valahogy az egész nézőtér is visszhangzott a súgástól.

Szerdán is vizsgázom; minden vizsgaidőszakban eléggé meglepődöm azon, hogy bölcsész létemre mennyi tanulásra vagyok rákényszerítve. Szerencsére már nem sokáig. :)

nalyo | | | 2005., január 19., 7:50 | | |

“Inkább töltsük le és majd megnézzük. Nehogy már tévézzünk!”

papírkutya

Afelől nem volt kétségem, hogy a freeblog túléli a betegségét, bármi is volt a gond. Inkább a saját épségem aggasztott, mivel megint elkezdtem (rend)szertelenkedni és ez károsan befolyásolja időbeosztásomat. Egyszerűen túl fáradt vagyok és álmos, hogy bármi értelmeset csináljak. Legalábbis nem érzem, hogy előrehaladnék.

Ma is nagyon rosszul aludtam, amit persze az okozott, hogy heves birodalomépítés folyt a szobánkban hajnali sokáig. És az uralkodók nem csak a saját indulataikat nem tudták fékezni egy-egy hadjárat sikeressége vagy sikertelensége esetén, de sajnos az udvartartásuk is velük újongott vagy búsongott. Kivéve amikor kibickedtek, akkor csak szimplán pofáztak.

Trychydts | | | 2005., január 17., 12:31 | | |

“Ötven bosszúra felkent harcos támad rá a megmaradt tizenöt istengyalázóra.”

Vizi-parafrázis

Asszem, most már nem foghatom arra a blog-nemírást, hogy karbantartják a Freeblogot.

A hétégén buli volt nálam, elég klasszos lett, bár a változatosság kedvéért megint laposra lettem verve a Bumeráng-sziget nevű játékban. Igaz, szemtanúja lehettem egy 97:56 arányú csatának, amit Vizi nyert meg, a kisebb táborral. Mondjuk, ha legközelebb felbukkan a játékban az a törzsfőnök, akivel ő játszott, minden további nélkül irtóhadjáratot rendezek ellene, mielőtt egyáltalán ránéznék a küldetéskártyámra. Nekünk amúgy Csanit kellett volna felkoncolnunk, de Balu ezt soxorosan is lehetetlenné tette.

Még soha ennyi edényt nem sikerült egy menetre összekoszolnom, főleg a tálaláshoz felhasznált edények száma volt elég brutális; tulajdonképpen még most se vagyok teljesen kész a mosogatással.

Tegnap majdnem lett egy piros dzsekim; kár, hogy túlságosan is vállas voltam hozzá, mert kellemes színfoltot jelentett volna amúgy elég egyhangú öltözködésésemben.

Március egytől édesanyám alighanem az Egyesült Államokban folytatja majd tanácsadói karrierjét; ezzel előreláthatólag vége szakad majd a hétvégi történetsorozatnak.

Trychydts | | | 2005., január 13., 10:11 | | |

“Nem kell foglalkoznunk azzal, hogy milyen ellenvetéseket tesz az olvasó az itt kifejtett tannal szemben – hiszen semmit sem lehet felhozni ellene – de annál inkább foglalkoznunk kell azzal, hogy sokan teljességgel képtelenek megérteni e tant.”

Fichte

Tegnap voltam édesanyámnál vacsorázni; úgy döntöttünk, hogy spenótot főzünk. Nem volt otthon zsemle, ezért ultrarozsos kenyeret tettünk bele; tej csak egy negyed pohár volt, ezért azt de facto kihagytuk. Még szerencse, hogy volt otthon tojás.

Tegnapelőtt számítógépszerelni voltam Gáboréknál, így egészen hosszan és részletesen módomban állt szemlélni Zso és Lil esti parádéját. Nagy örömömre szolgált, hogy ezúttal már nem utáltak látványosan a gyerekek, sőt, Zso-val már saját játékunk is van (a Kukamanó); ugyanakkor meggyőződéssé érett bennem az a sejtés, hogy tulajdonképpen minden normális szülő egy hős.

Klri | | | 2005., január 12., 9:07 | | |

Belenéztem az olvasmánylistába, azt mondták, az Apáczai könyv a legrövidebb. Vajon mekkora lehet a többi könyv? Egyáltalán, hogy férnek be a könyvtárba???

| | | Korábbi bejegyzések »