2021. kilométerekben
Gördeszkázás: 175,55 km
Futás: 222,06 km

Természetesen, ha azt írom: „holnap folytatom”, akkor kábé biztos, hogy aznap esni fog az eső. Most sem vettem ezt figyelembe, nem is tudtam folytatni skogging-tanulmányait, csak két nap múlva. De nagyon lelkes voltam, nem tudtam megállni, hogy el ne kiabáljam.

Szombaton sem ment valami jól; sajnos elég türelmetlen vagyok. Legyen szó zongorázásáról, Dark Soulsról vagy gördeszkázásról, nehéz dolgokat nem lehet egyik pillanatról a másikra elsajátítani, de én ezt valahogy mindig csak akkor fogadom el, ha már legalább egyszer beleverem a fejem a falba. Most is túlerőltettem a dolgot; aztán amikor harmadszor estem majdnem, úgy döntöttem, jobb lesz ezt nem az utcán, élesben gyakorolni, inkább majd elmélyedek benne a Szigeten. Hétvégén viszont végképp csak a kora reggeli órák alkalmasak ilyesmire: ezeken a gyönyörű napokon mindenki, aki a város közelében egy kis zöldre vágyik, oda megy; úgyhogy szombat-vasárnap inkább a várost jártam. Ma reggel viszont sikerült felkelnem fél ötkor, és negyed hatkor már úton is voltam. Megint a szigeten éltem meg, amikor lekapcsolták a közvilágítást — a hajnali gördeszkázásokban ez az egyik kedvenc pillanatom. Mintha egy titkot csípnék el, mintha egy egész különleges pillanatnak lehetnék szemtanúja.

Szépen lassan, a minél jobb technikára, a biztonságos kivitelezésre koncentrálva mentem két kört, csak skogginggal. Messze van ez még attól, amit el szeretnék ezzel érni, de az izommemóriámnak biztosan jót tett a dolog. Volt néhány nagyon szép, tökéletesen sikló, jól összekapcsolt mozdulat, amikor egy kicsit beleláthattam, hogy lesz majd ebből is egyszer az a kellemes, meditatív élmény, ami a jobb lábbal hajtás lesz lassan — amúgy meg lassú voltam és darabos, de nem akadtak össze a lábaim és nem kellett az egyensúlyom után kapálóznom.

Holnap folytatom.

2021. kilométerekben
Gördeszkázás: 133,34 km
Futás: 207,79 km

Ahogy egyre hosszabb túrákra megyek, úgy jön egyre jobban, hogy képes vagyok switchben is haladni — persze messze nem olyan stabilan és ügyesen, mint normál állásban, de amikor épp jó messze vagyok otthonról és érzem, hogy a lábaim kezdenek bekrepálni, akkor egy-egy egyszerűbb szakaszon nagyon sokat számít, hogy lábat tudok cserélni. Aztán, amikor megint nehezebb a terep, több a gyalogos, vagy amikor egyszerűen csak kipihentem magam, akkor visszaváltok.

Ez ahhoz persze kevés, hogy érdemben fejlődjön a technikám, úgyhogy az utóbbi napokban elég sok időt töltöttem a Szigeten, kifejezetten a switchben hajtást gyakorolgatva-javítgatva — közben mellesleg arra is rájöttem, mennyit fejlődtem az elmúlt lassan hét hónapban. Regular állásban sokkal élesebben tudok fordulni, sokkal jobban kontroll alatt tartom a deszkát és sokkal hatékonyabban tudok hajtani. Régen a margit-szigeti lejáró volt az én Everestem, ma már simán feltolom magam.

Ha már ilyen sok időt töltöttem gyakorlással, gondoltam, elkezdem megtanulni a skoggingot is. Ez pont a lábak dinamikus váltogatásáról szól; pont olyasmi, ami nagyon jól jönne nekem. Ez egy olyan technika, amit odavetőleg jó sokan emlegetnek különböző fórumokon, de a valóságban nagyon kevesen csinálják — videó is elég kevés van róla, szerencsére azért sikerült találnom egy egész normális minőségűt.

Persze nekem egyelőre nincs ilyen szép hosszú longboardom, viszont gördeszkám azért elég nagy, szóval azért alkalmas erre a technikára — egy nagyon kis Pennyn például baromi nehéz dolgom lett volna. Így sem volt egyszerű, de szerencsére már hozzászoktam, hogy gördeszkában bármi újat akar tanulni az ember, egyrészt le kell gyűrnie az eséstől való félelmét (nem lehet úgy kísérletezni, hogy nem adsz fel valamennyit a nagy nehezen megszerzett stabilitásodból), másrészt el kell fogadnia, hogy az agya össze-vissza tekeredik majd, ahogy küzd az izommemória és az ösztönök ellen. Két kört mentem így a szigeten, tulajdonképpen nem is ment rosszul, de kegyetlenül elfáradtam, főleg fejben. Hogy azért meglegyen a kilométer, toltam még egy kört, de azt szigorúan regularban. Azért sikerült megéreznem, mi ennek a lényege, és már azt is látom, mennyire hasznos lesz ez nekem, majd ha teljesen összeáll.

Holnap folytatom.