2021. kilométerekben
Gördeszkázás: 175,55 km
Futás: 222,06 km

Természetesen, ha azt írom: „holnap folytatom”, akkor kábé biztos, hogy aznap esni fog az eső. Most sem vettem ezt figyelembe, nem is tudtam folytatni skogging-tanulmányait, csak két nap múlva. De nagyon lelkes voltam, nem tudtam megállni, hogy el ne kiabáljam.

Szombaton sem ment valami jól; sajnos elég türelmetlen vagyok. Legyen szó zongorázásáról, Dark Soulsról vagy gördeszkázásról, nehéz dolgokat nem lehet egyik pillanatról a másikra elsajátítani, de én ezt valahogy mindig csak akkor fogadom el, ha már legalább egyszer beleverem a fejem a falba. Most is túlerőltettem a dolgot; aztán amikor harmadszor estem majdnem, úgy döntöttem, jobb lesz ezt nem az utcán, élesben gyakorolni, inkább majd elmélyedek benne a Szigeten. Hétvégén viszont végképp csak a kora reggeli órák alkalmasak ilyesmire: ezeken a gyönyörű napokon mindenki, aki a város közelében egy kis zöldre vágyik, oda megy; úgyhogy szombat-vasárnap inkább a várost jártam. Ma reggel viszont sikerült felkelnem fél ötkor, és negyed hatkor már úton is voltam. Megint a szigeten éltem meg, amikor lekapcsolták a közvilágítást — a hajnali gördeszkázásokban ez az egyik kedvenc pillanatom. Mintha egy titkot csípnék el, mintha egy egész különleges pillanatnak lehetnék szemtanúja.

Szépen lassan, a minél jobb technikára, a biztonságos kivitelezésre koncentrálva mentem két kört, csak skogginggal. Messze van ez még attól, amit el szeretnék ezzel érni, de az izommemóriámnak biztosan jót tett a dolog. Volt néhány nagyon szép, tökéletesen sikló, jól összekapcsolt mozdulat, amikor egy kicsit beleláthattam, hogy lesz majd ebből is egyszer az a kellemes, meditatív élmény, ami a jobb lábbal hajtás lesz lassan — amúgy meg lassú voltam és darabos, de nem akadtak össze a lábaim és nem kellett az egyensúlyom után kapálóznom.

Holnap folytatom.