— Hová mész?
— Kiugrom Ürömre.
— Ha-ha-ha, te nem vagy normális.
[…]
— Szóval akkor, hová mész?
— Mondtam már: Ürömre.
— Azt hittem, csak viccelsz.
— Nicoline kapcsol
Nézegettem a térképen, merre lehetne menni, és Üröm nem tűnt elérhetetlennek. Úgy tűnt, ha lesz is út járda nélkül, az is csak nagyon kis forgalmú lehet — amúgy meg úgy tűnt, nagyjából össze van épülve Budapesttel.
A Laktanya utca egy szuper kis egérút a Szentendrei úthoz képest, remekül ki lehet surranni vele a HÉV-megállóból észak felé. Aztán, amikor eljött az ideje, elkezdtem kifelé cikcakkozni, hogy aztán végül, jó sok szinte néptelen utcákon való sima gurulás után, a Pomázi útról forduljak rá a Bécsi útra. A 10-es elkerülőnél, hogy nem kelljen szenvednem a gyalázatos járdával a viszonylag erős szmogban, inkább felkaptattam Ürömhegy első utcáján. Innentől kezdve kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de kapaszkodnom kellett felfelé Üröm főteréig, ahol aztán szépen irányba fordultam Csillaghegy felé.
Ezekkel a nagy kaptatásokkal alapvetően nincs bajom. Egy dolgot lehet csak jól megszívni velük: a lefelé utat. Járdán lefelé nyomni semmiképpen sem könnyű: slide-olni nem is tudok, de ha tudnék, sem lenne biztonságos vagy egyáltalán, könnyen kivitelezhető; amúgy meg fékeznem kell. Jó esetben azért tudok gurulni legalább egy kicsit, rosszabb esetben meg olyan vagyok, mint egy kerekes kenguru; aztán van a legrosszabb eset, hogy egyszerűen nem tudom olyan rövid időre felemelni a hajtó lábamat, hogy a deszka ne gyorsuljon veszélyes ütemben. Úgyhogy az ember ilyenkor sétál lefelé, motoros cuccban, gördeszkát lóbálva a kezében. Mindegy, ez most valahogy nem zavart, a meredek lejtőknek meg előnye mindenképpen van: legalább hamar véget érnek.
A Királyok útja helyett a Római Partot erőltettem, amíg volt értelme, aztán pedig a vasúti hídon mentem át Pestre. A Váci utat sikerült teljesen mellőznöm: kicsit kerültem, és végül Angyalföldön keresztül, a Kassákon értem haza. 30 km volt összesen, szóval nem egy eszelősen nagy táv, de megint kidugtam egy kicsit az orrom Pest megyébe: ezeket az utakat mindig többre értékelem egy kicsit.