Zadar, Horvátország
Trychydts | | | 2012., október 25., 0:59 | | | Kategóriák: croatia, fotoblog
Trychydts | | | 2012., október 25., 0:59 | | | Kategóriák: croatia, fotoblog
Trychydts | | | 2012., október 25., 0:35 | | | Kategóriák: croatia, fotoblog
Az óváros rögtön megfogott, amint egyik reggel átléptünk a vastag kőfalon levő kapun, hogy zöldségeket és gyümölcsöt vegyünk a piacon. Egyszerűen nem tudtam ott elég időt eltölteni. Lenyűgözött a sokféle rétegben mindenütt ott levő történelem, a város sokszínűsége, de az is, hogy például a Budai Várral ellentétben mennyire él az óváros. Apró, kicsit lerobbant és olcsó kávézókat éppen úgy lehet találni, mint több utcán keresztül egymásra halomozódó gyorsétkezdéket vagy kétszemélyes fodrásszalonokat. A város egyes részein ugyanakkor, több száz éves, történelmi emlékhelyek és templomok mellett pedig teljesen hétköznapi panelházakban élnek látszólag nem is túl gazdag emberek.
A napelemente pedig tényleg varázslatos.
Trychydts | | | 2012., október 25., 0:00 | | | Kategóriák: croatia, fotoblog
Nin volt a legpókhálósabb hely, amire rábukkantunk: gyanútlanul strandolgattunk a közvetlen szomszédságban, amikor Nicoline felvetette, hogy nézzük meg ezt is. A város eredetileg egy szigetre épült, olyan, mint egy jobb napokat látott ékszerdoboz: teljesen hétköznap házak között lehet római kori romokra vagy például arra az apró kis templomra bukkanni, ami a horváth királyok idején a katedrális szerepét töltötte be. Csendes és nyugodt volt minden, kicsit mintha egy Csipkerózsika-álom közepén sétáltunk volna.
Trychydts | | | 2012., október 24., 23:37 | | | Kategóriák: croatia, fotoblog
Sikerült pár jó képet csinálnom — a legjobban azoknak örültem, amikor hangulatában sikerült egy-két fotót rekonstruálni a Diana könyvből. A Beirette is egészen megszerette — jól állnak neki a visszafogottabb színek is.
Trychydts | | | 2012., október 24., 23:22 | | | Kategóriák: croatia, fotoblog
A szállásadónk javaslatára választottuk ezt az utat — elég sokan hirdettek mindenféle hajókirándulásokat a Kornati szigetekre, és így legalább volt mi alapján választani. Bár nem ez volt a legolcsóbb lehetőség, nagyon megérte — teljes ellátást kaptunk egy egész napig, ami különösen a bőséges makréla-ebéd miatt bizonyult jó ajánlatnak.
A Kornati szigetek amúgy egy kisebb-nagyobb (inkább kisebb) szigeteken elterülő nemzeti park — csak hajóval vagy vitorlással közelíthető meg. Tenger és sziklák mindenütt, egészen mesebeli kompozíciókban — ahogy a Wikipediáról megtudtam, nem volt ez mindig ennyire kopár vidék — a velencei flotta pótlására vágták ki az itt növő fákat. Előtte még laktak is errefelé — ma már inkább csak táborozni lehet. Egy helyen mi is megálltunk, lehetett volna fürödni a tengerben — persze én éppen akkor felejtettem otthon a fürdőnadrágomat, így inkább a sziget közepén álló kis dombot másztam meg. A fantasztikus kilátás meg a mászás hangulata miatt amúgy ez is egy szenzációs program volt.
Visszafelé megálltunk egy kis halászfaluban is — elgondolkodtunk azon, vajon milyen lehet, hogy ha nagybevásárolni vagy mondjuk moziba akar menni az ember, akkor hajóra kell szállnia.
| | |