A feleségemnek ez a bejgli dolog nem akar összejönni. Minden sokkal könnyebb lenne persze, ha megértené az Első Bejglitörvényt: a bejgli mákos. PONT. Minden más aberráció, perifériás, szórványos rétegigények kielégítése és extrencitiás csupán. Ha vendégek jönnek, feleségem mértani pontossággal osztja fel a tányért íz szerinti kvadránsokra; hogy aztán az est végeztével érintetlenül rakjuk el a diós, marcipános, gesztenyés szeleteket, míg a mákosat nem győzzük újjátölteni. Ez ellen kizárólag a vendégek módszeres éheztetésével, tehát a mákos utánpótlás rigorózus elzárásával lehet védekezni. Ilyenkor gyilkos harc folyik az utolsó mákos szeletekért, aztán a letaposott vesztesek finnyogva elnyammognak pár altrenatív szeletet is. De hiába könyörgök feleségemnek véresre horzsolt térdeimen: képtelen a mákosok megfelelő arányát biztosítani.
Ezek után valamiért úgy érezte, neki újítania kell. Először is, úgy döntött, az anyósát is ő fogja bejglikkel ellátni — mindenféle egyeztetés nélkül. Tehát egyszerűen csak leadta a rendelést a nagyobb adagra, gondolom, abban a hitben, hogy a női ösztönök hullámhosszán már olyannyira összehangolódtak, hogy ez önmagában is elég ahhoz, hogy az anyósa ne rendeljen még három tekercset ugyanabban a boltban. Ez eleve egy jelentős lyukat ütött a tervein, de némi machiavelliánus intellektussal ezen talán még felül lehetett volna emelkedni. Tizenhárom tekercs bejgli elszórása szép kihívás, de talán még menedzselhető, például ha főételként is ezt szolgálunk fel a vendégeinknek.
Na de a feleségem ezúttal szabadjára engedte legvadabb ösztöneit, és xukormentes bejgliket rendelt, cillittel. Őszintén szólva én ezt mindig is egy ócska trükknek tartottam. A xukor nem csak azért van a tésztában, hogy előrébb hozza a temetésünk időpontját: a tészta állagához is hozzátesz. Cillittel a bejgli törékeny lesz, szárad, frikkad, szikkad és morzsálódik. Ha az embernek ki kell markolnia a tálból a sütit, mint a földimogyorót, a fogyasztás is alacsonyabb lesz.
Jövőre persze nyilván mindig minden másképpen lesz. Ha másért nem, mert már édesanyám is belengette, hogy jövőre ő süti a bejlgit. Mi több: a feleségem is… Január lévén, erre egyelőre próbálok nem rástresszelni. Majd csak lesz valahogy.