Ki tud jobb programot elképzelni annál, mint hogy reggel hétkor a Burger Kingből nézi a napfelkeltét, miközben a Kokomo Tribune halálozási rovatát olvasgatja? A második szállodában fizetni kellett volna a reggeliért, úgyhogy inkább a reggeli körbenézésem közben kajoltam egy gyorséttermben, egy elég finom, croissant alapú szendvicset. Finom volt a rántotta is, amit tettek bele, az Amerikai Egyesül Államok így fellélegezhet, nem hirdetek nemzetközi bojkottot a rántottájuk ellen.

Végre volt időm egy picit fényképezni — este is szerettem volna, de este nyolckor úgy dőltem el, mint egy darab fa, és alig tudtam hajnali ötkor kimászni az ágyból. Rezignáltan vasalgattam egy sort, kontaktáltam az otthoniakat, majd körbejártam a környéket. Nem laktam valami gyalogosbarát környéken, de azért még élek. Most éppen az itteni nagyfőnök irodájából dolgozom, miközben Larry és Sherry a szomszéd szobában meetingel az ügyféllel. Nagyon amerikai feeling.

Tegnap elvittek vacsizni — isteni steaket toltam, sült almával és egyben sült krumplival, szószokkal, meg meglepően finom, helyben főzött vörös sörrel. Elég érdekes hely volt, a pincér hol leült az asztalunkhoz, hogy csak leggugolt, a hüvelyujjával mutatta, hogy vágja, mit kérünk. Még fogpiszkáló is volt a szájában, látszott, hogy azt várják tőle, képviselje ezt a laza, vadnyugatias életérzést — elég jól beleadott apait-anyait. Vacsora után Larry még elvitt megnézni a bazi nagy kitömött ökröt és a bazi nagy kitömött fát, ami Kokomo (állítólag) két legnagyobb nevezetessége, pláne, hogy a még bazi nagyobb gáztartályt már kénytelenek voltak felrobbantani. Én azért láttam azt is, hogy a két pavilon egy elképesztően, természetesen gyönyörű park közepén áll — tuti el tudtam volna ott fotózgatni, ha van rá egy kis időm. Sajna nem volt, pláne, hogy Larry fuvarozgatott, neki meg még dolga volt aznap — mondjuk én is fáradt voltam már, szóval nem tudom, mennyire nyomultam volna ténylegesen, ha megtehetem.

Ma délután (itt ugye még csak fél tizenegy van),  még egy gyors meeting, aztán hamisítatlan amerikai tempóban rögtön irány a reptér, illetve Texas. Ott két éjszakát is leszek kicsekkolás nélkül, szóval igazi, hosszú távú tartózkodásnak nézek elébe.