Egy paladinnak nem az a feladata, hogy megvédje a rászorulókat. Az legjobb esetben is csak félmegoldás. Nem lesz ott mindig valaki hogy védelmet nyújtson. Egy paladin feladata az, hogyha teheti nem közvetlenül, hanem közvetve manipulálja a dolgokat. Mutassa meg a rászorulónak, hogy hogyan tudja megvédeni magát akár erkölcsi, akár érzelmi, akár fizikai atrocitásról legyen szó. Ha sosem tanulja meg mi az a fájdalom és egyszer mégis megérzi, annál súlyosabb konzekvenciákkal kell számolnia.

Egy norwoldi városból, Leifurból származom. Leifur a Thinduum tó partján fekszik. A tóban élő halak egyedülállóak Brun szerte. Pikkelyeik ezüstösen, olykor gyémántosan csillognak, ízük pedig feledhetetlen. A tó vize meleg. Ennek köszönthető Leifur kedvező klímája, és a különleges halak. Amúgy varázslatos látvány a tó, a part, a völgy… hogy körös körül minden havas, de a tó sosem fagy be. Csak szüntelenül gomolyog felette a pára…

Előkelő, tehetős nemesi családból származom. A szüleim a széltől is óvtak. Elég befolyásos emberek. Ennek ellenére én mindig igyekeztem úgy alakítani az életem, hogy ezt ne kelljen kihasználnom, hanem önerőből érjem el céljaimat. Ugyan rendkívül nyitottak, mégis gyakran rossz szemmel nézték, amikor a szegényebb népekkel vegyültem. Az idő múltával sikerült megértetnem velük, hogy ők is olyanok mint mi, és inkább támogatni kellene őket mintsem felemelt fővel, szemlesütve elsétálni mellettük. Azóta pénzt nem sajnálva jótékonykodnak.

A tó alatt megdöbbentő munkával kidolgozott alagút rendszer húzódik. Senki sem tudja ki/kik, mikor építették, hogy hogyan került oda. Még sok sok évszázaddal ezelőtt egy csapat félszerzet fedezte fel, és látva a rendkívüli lehetőséget benne törpök segítségével kiépítették. Nagy szerencse érte őket, amikor kiderült: az alagútrendszer mithrill bányát rejt. A félszerzetek, és törpök letelepedtek, bányászásból éltek. Később halászattal is elkezdtek foglalkozni. Ezen portékáknak köszönhetően kezdett fellendülni a leifuri gazdaság, nőni a népesség.

Sok sok évszázad alatt egyre többen telepedtek le a kedvező helyrajzi feltételek miatt. A lakosság ezáltal gyarapodott, egyre sokszínűbbé vált. Félszerzeten keresztül embertől törpig mindenféle fajú teremtmény él Leifurban. Ez a sokszínűség teret engedett, hogy sokszínűnek lássam a világot. Hogy megértsem, hogy más-más értékek szerint cselekszünk, és egyik sem rosszabb a másiknál. Csak arra kell ügyelnünk, hogy ne legyünk elfogultak. Hogy tiszteljük mások elveit, érdekeit is, még ha az a miénktől eltérő, miénk ellen való is. Mert nem csak egy jó, nem csak egy helyes út létezik. A jóság is lehet sokszínű, mint ahogy Leifur lakossága. Aki felismeri a jóság sokszínűségét nyitottabb lesz a világ felé, és nem arra fogja pazarolni az enegiáját hogy a jó különböző alfajainak összevetésével foglalatoskodjon, hanem elkezdi felismerni a rosszat, mert a rossz, a gonoszság és a sötétség az igazi ellenség.

Egy miszlikbe aprított baba feküdt a sárban. Felette Jacob állt, távolabb Aina zokogott. A babát Nanunak hívták, Aina kedvence. Abba sem akarta hagyni a sírást. Ahogy felismertem a helyzetet, nem tudtam uralkodni magamon. Annyira méregbe gurultam, hogy lekevertem egy hatalmas pofont Jacobnak. Elvetődött a földön, megszeppenve nézett rám, szorosan arcához tapasztva kezét. Az orra vérezni kezdett, és ő még mindig csak engem nézett. Ekkor jöttem rá, hogy ez az, amit oly sokan tesznek. Teret engednek az indulatoknak, anélkül hogy gondolkodnának. Az indulatokat el kell fojtani hogy az ész érvényesülni tudjon.

Úgy éreztem akkor összetört bennem valami. Borzasztóan bántam a pofont. Felnéztem, és egy fáról Tinisska nézett velem farkasszemet. Egy fekete vadmacska. Rögtön megértettem mindent. Még nagyon fiatal voltam, de éreztem hogy a hivatásomnak annak kell lennie hogy megmutassam, hogyan kell uralkodni saját magunk felett, hogy az életet feltétel nélkül tisztelni kell, hogy kiegyensúlyozottan élhessünk. Az indulatokat pedig csírájukban kell elfojtani, mint ahogy az velem is történt.

Leguggoltam Jacobhoz, és megsimogattam az arcát. A seb eltűnt, az orra vérzése azonnal elállt. Elnézést kértem tőle az imént történtekért, majd fogtam kedvenc barna bőrlabdáját és közöltem vele, hogyha rájött hogyan kaphatja vissza jelentkezzen nálam.

Napokig nem láttam. Majd az ötödik napon az erdő szélén ott álltunk egymással szemben. Ő tanácstalanul nézett rám. Azt mondta nagyon kell a labdája, mert hiányzik, de fogalma sincs hogyan szerezhetné vissza, segítsek neki a helyes válasz megtalálásában. Megmondtam neki hogy gondolja végig mennyire hiányzik neki a labdája, és aztán gondoljon Ainára, higgye el rögtön eszébe jut a megoldás. Összevonta szemöldökét és elment.

Másnap Aina kezében egy új összetoldozott foltozott csámpás babát láttam. Nevetve, csillogó szemekkel rohant felém.

– Milyen eredeti, nem? – kérdezte tőlem.

Rámosolyogtam.

– Határozottan az. Azt hiszem Aina, itt az ideje hogy Jacob visszakapja a labdáját, nem gondolod?

Később már nem volt kérdéses hogy merre visz az utam. A sors úgy hozta, hogy megismertem Paldo Sederictet, akinek egyszer szintén megjelent Tinisska Liomann. Azóta tapasztalt paladin lett. Sokat találkoztunk, sok könyvet olvastatott velem, sokat mesélt kalandozásairól, küldetéseiről, vallásokról – én pedig sokat tanultam ezekből a történetekből. Idővel a városi ítélőbizottság tagjaként kezdtem dolgozni, ahol ő is dolgozott. Két év alatt sok hír érkezett városunkba a Brun szerte történt borzalmakról. Ezek, és Sederict érdekfeszítő történetei hatására egyre inkább égett bennem a vágy, hogy nekivágjak a világnak. Leifurt már szűknek éreztem.

Ha a saját hitvallásomat akarom követni szükségszerű, hogy a világot ne csak könyvekből és történetekből ismerjem, hanem saját szememmel, saját érzékeimmel bizonyodhassak meg, tapasztalhassam meg hogyan működik. Sederictnek feltűnt őrlődésem, ezért hamarosan olyan feladatot kaptam, amihez utaznom kell… egyre többet, egyre meszebbre… egyre távolabb hazámtól…  azóta járom a világot, és naplókat írok tapasztalataimról, melyeket – amikor lehetőségem adódik – elküldök Leifurba Paldo Sederictnek, hogy tapasztalatimmal segítsem munkáikat, ismereteiket, hiszen a tudás nagy úr. Minél tájékozottabb vagy, annál sokszínűbben tudod szemlélni a világot, annál nagyobb megértést tudsz tanúsítani olyan dolgok iránt is, melyeket megfelelő ismeretek nélkül talán ellenszenvesnek találsz. Ezért fontos hogy megismerd a világot!