Régen paráztam ennyit az időjárás miatt, mint szombaton. A kirándulás még csak-csak, na de mi lesz az esti szalonnasütéssel? Nekem már egy jó ideje a Kathy édesapjának farmján tett látogatások jelentik az egyetlen lehetőséget sült szalonna előállítására és elfogyasztására, szóval már csak ezért is nagyon szeretek oda járni. A hétvégén viszont kábé négyóránként változott az idő naposról esősre, és nagyon nem örültem, amikor a Tesco kapuján kiléptünk egy halom szalonnával, és éppen megint szakadt. Estére aztán szerencsére megint feltisztult az idő, úgyhogy mégis ehettem zsíros kenyeret, sült hagymát, sült szalonnát — sőt, ezúttal, Balu javaslatára még medvehagymát is, amit mi szedtünk kirándulás közben.

Elég rendhagyó volt ez a mostani látogatás, tekintettel arra, hogy az én családom — magyarul én és édesanyám — pontosan akkora létszámban képviseltette magát, mint Kathyék (náluk ő és az édesapja képezték a kontingenst). Ettől függetlenül elég bejáratottan mentek a dolgok: egyik nap kajálás meg némi lazítás, másik nap kirándulás, szendvicsekkel meg kolostorrom-nézegetéssel. Édesanyámat még leugrasztottuk megnézni a tavakat is — tavak nélkül nincs első farm-látogatás senkinek.

Amúgy édesanyám is megerősített abban, hogy egy igazi geek vagyok, aki mozdulni sem tud a laptopja nélkül. Ez persze nem igaz, kirándulásnál persze nem volt velem (nem bírta volna az akkumulátor), és a tábortűzhöz sem vittem le. Viszont a házban tényleg elég sokat velem volt, IM-ezgettem is egy kicsit Petivel és algival.

Hihetetlen, de ma ténylegesen elköltöztünk Lizzel egy másik irodába. Úgy egy jó laza jónapja lett kijelölve az új főhadiszállásunk, csak éppen tele volt M. mindenféle titkos aktáival. Ezekhez mi persze nem juthattunk hozzá, szóval meg kellett várni, amíg M. a saját két kezével elcsomagolja ládákba, és elszállítmányozza az új irattárába. M. azonban az egyik legterheltebb és legelfoglaltabb részlegvezető, szóval nem volt tirviális, hogy mikor lesz képes egy kis időt szakítani magára. De most már átjöttünk, még némi szemét-kidobás van betervezve holnapra, de a gépem már itt van, egy még jobb asztalnál, mint az előző, és itt már nem kell lámpát égetni, mert a természetes fény is elég. A növényeket sikeresen mind átlobbiztam Liz ablakpárkányára, én kapom a faxot. És ami még jobb: mostantól nem kell felugrálni, ha csörög valakinek a telefonja; egy gombnyomás, és átveszem a hívást a saját készülékemre. Mi több: a telefon-költözés örvény a helyi Maintenance Mage elintézte azt is, hogy mostantól, ha hívok valakit, a telefon a nevemet írja ki. Nagyon király és nagyon modern.

Arról már most nem is beszélek, hogy szekrényem is lett végre, nem csak Liznek, meg az öt, már nem is itt dolgozó elődömnek van. Mi több, az elődök cuccai javarészt elszálltak szépen a tavaszi szélben.