Egész jól indul ez a hét — gondoltam magamban, amikor kinéztem az ablakon, és jellegezetes, téli napsütés csillogott a belső udvar ablakain. Imádom az ilyet: vakító kék ég, friss hideg, és szép kontrasztokat alkotó napsütés. Liz viszont kénytelen volt elhúzni a sötétítőjét, mivel pont az ablakára esett a fény. Legszívesebben sétálnék, dünnyögte, akkor a monitorom se izgatna. A-s napom volt amúgy. Ma volt a napja, hogy megtárgyaltuk az egyik hipertitkos megbízatásomat. Az eredetileg tervezett időpont csúszott pár órát, mire eljött a perc, már rángatóztam, mint egy villanyozott békacomb, mint mindig, ha valamilyen új műfajban kell véleményeztetnem magam. Végül is egészen biztató dolgokat hallottam. Kicsit most ki vagyok fogyva az érdekes feladatokból, remélem, megint adódik valami kellemes megbízatás.

Fél négykor keltem amúgy, Kölöknek volt némi alkotnivalóm, végül is egész jól összerántottam, bár, ahogy azt mondani szokás, igen nagy mértékben támaszkodtam a hivatkozott szakirodalomra. Azért másolni nem másoltam, sőt, itt-ott még némi eredeti gondolatot is képes voltam felmutatni. Mire indulnom kellett, pont elkészültem. Ebédszünetben kiderült, hogy vázlat is kell, még azt is rittyentettem csak úgy rutinból. 

Péntek óta meg kvázi minden szabadidőmben írok, tervezek a szerdai szerepjátékra. Végül mindent sikerült összelapátolnom, amit ma este kitűztem magamnak, remélem, lesz valami foganatja. Ennyire alapos még sosem voltam mesélőként, de szerintem ennyi embernek sem meséltem ennyire rendszeresnek ígérkező alapon. Ráadásul Csabi is a csapatban van, aki az első, mindmáig legsikeresebb karakteremnek mesélt nagyon sokáig. 

Halfronton egyelőre békesség és nyugalom. A beszerzett harcsák rendben vannak, esznek, úsznak, nem tudom, mi mást csinálhatnának még. Pár csigabiga is előkerült valahonnan — Kathy szerint a boltból hoztuk a petéket. Érdekes árukapcsolás. Azt hiszem, kénytelen leszek belenyugodni, hogy csigáink is lesznek.

Kihívtam ma a zsernyákokat Rosszindulatú Kutyásnyanyához. Vonított az állat egész hajnalban, a nyanya nem reagált a kopogtatásra. Kezdtem combnyaktörött, az ágyában lassan rothadó, magányos öregasszonyhullát elképzelni, hát hívtam rendőréket. Épp csak letettem a telefont, jött fel a nyanya, hazafelé tartva valami hajnalig tartó tivornyázásból. Egyszerűen képtelen vagyok lépést tartani ezekkel a mai fiatalokkal.