Most épp hagyma ízű almát eszem. Talán hülyeség volt a hagyma mellett tárolni a hűtőben, de legalább nem rohadt meg mint a többi. Alma. Az csúszik. A fagyi is csúszott amit kábé két órája fogyasztottam el. A fagyiért Try-t röppentettem el. Vagyis repült ő magától is. Valahogy van egy olyan íratlan szabályunk, hogyha az egyikünk beteg, akkor a másik a lehető legkisebb sóhaját is teljesíti. Most a beteg én vagyok.

Reggel még egészen más terveket szövögettünk mára, de délután kénytelen voltam belátni, hogy a maró torokfájás, és hőemelkedés bizony nem az egészséges ember két ismérve. Így hát feladtam. Belebújtam az alvós pólómba, és a melegítőalsómba végül be az ágyba. Egész aggasztó dolog ha az ember torkát minden falat marja. Éhes vagyok mint a fene, mégsem kívánok semmit, mert rögtön eszembe jut hogy minden nyelésnél csípni fog. Így esett a választásom a fagyira (noha egy sajtos, vagy hortobágyi palacsinta, vagy egy tojásos nokedli jobban esett volna). A fagyi csúszik, selymes, nem csíp, és a hideg fájdalomcsillapít. Szóval így állok most… meg persze egy hatalmas dilemma előtt hogy mi is legyen a holnappal. Ha a főnököm még egyszer kiejti a száján a mondatot hogy „már megint beteg vagy?” és nem is tudom mit csinálok vele. Tulajdonképpen amúgy is ő a hibás mindenért. Orsi egész múlthéten beteg volt, és mi persze egész múlthéten együtt dolgoztunk. Hozta vitte a bacikat, mindaddig amíg jól meg nem fertőzött velük. Ő persze szívesen ment volna szabira, de most némi feszültség áll fenn közte és a főnök között, ilyenkor pedig az ember inkább fél hulla állapotban is bejár csak hogy bizonyítsa nélkülözhetetlenségét. Persze mindennek megvan a maga ára. Ezúttal én perkálok.

Azért a múl hét depressziós özönének voltak pozitívumai is. Például a péntekre nálunk szervezett hat főre redukálódott kompánia kis szerepjátékos bulija például elég pöpecre sikerült.  Kalandmester szerepében Try villogott, míg mi többiek voltunk a játékosok. Én ezútta egy gnóm sorcererrel – Turinnal – nyomulok, egyelőre még nem tiszta merrefelé, de majd biztosan hasznomat veszi a banda többi tagja: Erina a bátor vándornő (Zsó szerepében), Axel a nemes szívű lovag (Balu szerepében), a halk, megfontolt és még névtelen druida (Csabi szerepében), valamint Ossur az egyelőre Erinára pikkelő, pozícióját féltő szintén íjász vándor (Algi személyében). Nos, valaha évekkel ezelőtt… olyan 2002 körül volt szerencsém szerepjátszani sokadmagammal néhány szomszéd sráccal, de valahogy az ennek a nyomába sem ér. Nekem legalábbis eddig nagyon tetszik a sztori is, a karakterem is, és igen, teljesen más csapatban hús vér emberekkel játszani, mint Try-vel kettesben. Nem mondom hogy jobb, csak azt hogy más. A kétszemélyes játéknak mindenesetre az az előnye biztos hogy megvan, hogy végig az ágyban fetrenghetek közben :)). Try-vel kirittyentettük a lakást, bekevertünk háromféle szendvicskrémet, kosárba tettünk egy halom kenyeret, és aki éhes volt a konyhában azt csinált magának amit akart. Meg persze volt nagy narancsevés is, miután Baluék két nagy vödör naranccsal állítottak be hozzánk. Folyt. köv. e szerdán.