A napomat frankón meghatározta, hogy félreértettem egy névjegy-korrektúrás e-mailt, és a vadi friss, dombornyomott kis cetliszettet a jövőben kizárólag telefonszámok és egyéb rövid üzenetek fejlesztésére lehet használni. Annak viszont állati exkluzív. Hogy teljes legyen a sikerélményem — no, szerencsére ez már nem az én hibám — a másik, ma érkezett adag névjegyen szereplő főosztály időközben megszűnt, pontosabban átalakult, a kolléganő így egy darabig majd magyarázhatja, hogy ez egy régi névjegy.

Regisztráltam magam a felvételi portálon — tekintve, hogy idén ismét felvételizek, gondoltam, körülnézek, milyen szolgáltatásokkal várnak. Hát lényegében semmilyenekkel, abszolút áttekinthetetlen az oldal, ahhoz képest, hogy milyen gigászi pénzeket ölnek bele, és mennyire régóta kísérleteznek vele, különösen. Na mindegy, szerencsére én már tudom, hogy hova akarok jelentkezni és azt is, hogy mennyiért, szóval nagy meglepetés nem fog érni. Még kacérkodom a gondolattal, hogy érettségizzek-e harmincéves fejjel, de asszem, nem fogok; több száz férőhely van, idén sem töltötték fel, nehéz elképzelni, hogy pont idén alakulna ki gyilkos verseny a fizetős helyekért.

Tegnap meglátogattam Christopher Prücsköt, aki a szó szoros értelmében dobott egy hátast attól, hogy megmutattam, hogy csinál a kedven madaram. Ma meg felhívott a Kölök, hogy legközelebb hangsúlyozzam jobban, hogy CP mennyire aranyos. Legközelebb majd sajtóközleményt adok ki a témában.

Elképzelhetetlen mennyiségű szenvedés van amúgy amögött, hogy végül élesben is beindulhatott ez az új blogdesign; hol a WordPress aluldokumentáltságán, hol az IE zsenge egyetemistakorom óta még mindig sokkoló méretű inkompetenciáján, hol azon szállt el az agyam, hogy pár byte elszállt az éterben, és az hiper-mega-intelligens ftp kliens, amelyen keresztül az oldalt szerkeszteni próbáltam, erről nem volt hajlandó tudomást sem venni. Sajnos én meg még mindig túl keményfejű vagyok ahhoz, hogy bármit is feladjak, de végül csak megtörtem a fejemmel a betonfalat.