Vacskamati nem csak a spirituális ikertestvérem, hanem az én nagy szellemi vezetőm is egyben. Kiderült, hogy másfél éve nem működnek a permalinkek a blogjaimban, de ő most felnyitotta a szemem a miértekről. És voila.

Elég kellemesen indul az új év: tanulok, fotókat készítgetek elő a vizsgámra, dolgozgatom a új blogomon, nyolcmenetes bokszmérkőzéseket vívok Isoldéval. Talán ez utóbbi a legbizarrabb, egy totál irracionális, vérködös, szürrealisztikus zsigerelőparti, de hát ha már feltörtük a tojásokat, legalább süssünk belőle rántottát.

Felbuzdulva Cal Motoko-sztoriján — és talán már a csatornán át úszkáló billentyűzetén — magamnak is vettem egyet. Immáron nem csak az állványom, a polárszűrőm, hanem a billentyűzetem is Hama. Gondoltam, az új év és az új blog örömére meglepem magam egy új munkaeszközzel; az előbbi pont nem felelt meg nekem, túl rövid volt a bakcspace, és folyton a Print Screent nyomogattam helyette. Hú, ez egy állati érdekfeszítő tény egy blogban.

Elolvastam Jeff Noontól a Vurtot, de majd bolond leszek ide írni nektek valamit, amikor van saját cikkblogom is. Már messziről látom, hogy az I hate it here nagyban hozzá fog járulni személyes blogom kiszínesedéséhez és műfaji kiteljesedéséhez. Még pár lépés, és utolérem Balu erdélyi kalandjait. Amik a Dunaparton heverészve, a finom meleg homokban, és testet-lelket átmozgató és megtisztító úszkálás után tök jól hangzottak, színesek voltak, elevenek és megragadóak, napokig ott csengett a fülemben (Balu állati nagy mesélő), de a neten, Arial betűtípussal olvasva maga volt a koncentrált, hatszor desztillált dögunalom.

Cal is visszatért a bloggerek boldog családjának szerető kebelére (yuck), sikerült is akkorát vasvilláznia, hogy csak na. Még nekem is beletelt egy jó darab időbe, mire elolvastam, nem is ment egyszerre. Mondjuk a sztorik egy nem elhanyagolható részét én már halhattam Bristolban. Kicsit úgy jártam, mint szegény lúzer Legolas: egyszer meghallottam a sirályok vijjogását a Bristol Backpackersben, bevackolva az otthonos kis sarkomba, vasárnap hajnalban — azóta nem szabadulok az emléktől. Pedig nekem még az angol sörök se jöttek be.