Sürgetett az idő, de sikerült július utolsó estéjén elkészítenem a harmadik receptet Jamie könyvéből, ami egy szicíliai származású tésztaétel volt.  Egyszerű kaja, (számukra) olcsó hozzávalókból, tényleg hihető a szicíliai származás.  Manapság már a beszerzés sem okozhat gondot, lassan de biztosan a kisebb szupermarketekben is van fenyőmag és elvétve szardella is.

Úgy vélem, hogy mindenki, aki főz, az más szempontokat tart irányadónak a konyhájában. Lehet az a gyorsaság, az egészség vagy anyagi megfontolás. Nekem ez a minőség. Utálom nem tudni, hogy mit eszem. Ez egyébként eléggé megnehezíti az életet, mert itthon nem egyértelmű dolog, hogy az élelmiszerek származása számít. Igyekszem piacra járni, meg a helyi henteshez és a szomszéd utcába a tejes boltba, mert azt hiszem, hogy kevésbe adják el nekem az ipari szemetet. Aztán persze vagy igaz, amit a kofa a paradicsomról mond, vagy nem.

Az egyik legérzékenyebb cikk ebben a témában a kenyér. Inkább nem eszek egy hétig pékárut, ha nem jutok hozzá a minőségihez. Albán pékek kerüljetek jó messzire! A problémát házi kovászos kenyérrel  igyekszem áthidalni amikor csak lehet. Még nem vagyok akkora ász, mint kedves barátom Pé, de a házi pékségem lassan beáll egy stabil minőségű rozsos cipóra, aminek az elkészítését sikerült beleilleszteni az életvitelünkbe.

És el is jutottunk a Pasta con acciughe e pomodoro nevezetű költeményhez. Paradicsomos ragú szardellával, fenyőmaggal, fokhagymával és mazsolával. Meg persze vörösborral, az semmit nem ront el.  Tipikus (Dél) Olasz alapanyagok összerottyantva „egy tésztás finomsággá”. (Nota bene: nem használjuk a finomság szót gasztronómiai témájú értekezésekben, mert nem vagyunk 13 évesek. Fontos volna pár gasztro oldalnak ezt megtanulnia.  Ugyan így nem írunk Comic sans betűtípussal sem. Kivéve, ha 13 évesek vagyunk. RIP drága MSN-es idők, nem tagadlak le téged.) De vissza a kajához. Na mi került a pasta tetejére? Hát persze hogy kenyérmorzsa.  A házi kovászos kenyeremből. Nem mondom, hogy nem volt jó érzés tudni, hogy a megmaradt száraz kenyér nem a komposztálóban végzi.

Mindezeken túl azt hiszem a következő nagytakarításnál ettől a könyvtől lehet meg fogok válni. Nehezen találtam benne olyan recepteket, amik kiáltottak hozzám, hogy főzzem meg őket. Amiket választottam, azok sem hagytak bennem mély nyomot, nem voltak rosszak, de nem hoztak sok újdonságot az életembe. Már átkerült Try íróasztalára. Remélem neki jobban fog tetszeni a könyv, mert ha igen, akkor ott is maradhat.