Minden együttérzésem szegény egyetmistáké, különösen a filozófia szakos hallgatóké (akikről eddig azt hittem, hogy ők a szerencse fiai), mert rettenetes lehet mindenféle filozófia meg egyéb vizsgákra készülni főfoglalkozásban, összehasonlítva a -be sem merem írni hány éves-, ismétlődő rutinnal vagy teljesen váratlan stresszt fokozó ismeretlen problémákkal bírkózni kb 10 óra/nap biztosan felemésztő napi elfoglaltáságokkal. Az igazi érdekes dolgokra, mint például az angol vagy a német, újkori vagy ókori filozófia, politika vagy egyéb fontos dolgokról beszélgetni filozófia vagy egyéb szakos egyetemistákkal vagy nem egyetemistákkal csak aztán kerülhet sor. Belátom, szegény hallgatókhoz képest tök jól állok… Szerencsére a mai napomat Ágnes nap fogja színesíteni (és hátha valami más is). Ágnes egy sorstársam, akit nagyon szeretek. Úgy tűnik, a kutyusok macik és egyebek mind okosak. Mert ők is nagyon tudnak hallgatni…