„Az utolsók között voltam, akik kimentek, és láttam, hogy az egyik tanár elveszi az egyik zabkásás tálat és megkóstolja, majd ránéz a többiekre. Valamennyiük arckifejezése elégedetlenséget árult el, és egyikük, az erős testalkatú ezt suttogta:

— Undorító lötty! Micsoda szégyen!

[…]

A felvigyázó felállt.

— A növendékeknek szeretnék mondani valamit — mondta. Az órák végeztével általános zsivaly már megindult, de a hangjára rögtön le is csillapodott. Folytatta:

— Ma reggel olyan reggelit kaptak, amelyet nem lehetett megenni; bizonyára éhesek, ezért elrendeltem, hogy mindenkinek szolgáljanak fel sajtos kenyereket.

A tanárok meglepve néztek rá.

— Az én felelősségemre — mondta nekik magyarázólag, majd minden további nélkül elhagyta a termet.

— Charlotte Brontë: Jane Eyre (saját fordítás)

Akkortájt találtam ki ezt a kaját magamnak, amikor először lett mikrónk. A kenyérre szeletelt sajtot teszek, majd addig mikrózom, amíg a sajt forrni nem kezd. Kicsit hűlni hagyom, így a kenyér tésztája beissza a sajtot. Mivel a kenyér alja sokszor elég párás, néha egy kést is alátolok, hogy egy kicsit „szellőzzön”.