Ma nagyon durva dolgot láttam reggeli futás közben. Egy 50-60 közötti párocska érkezett be a pályára, és nagyon alapos bemelegítésbe kezdtek. Ezzel így önmagában semmi gond nem lett volna, Sssz személy szerint engem is meggyőzött a bemelegítés fontosságáról. Hanem ez a pár a bemelegítés szerves részének tekintett egy olyan brutálisan 18+-os erotikus masszázst is, hogy azt hittem, a nagyobb diszkréciót biztosítandó ott helyben megnyílik alattam a föld. Úgy látszik, vannak, akit még idősebb korban is rugdosnak a hormonjai.

Ismét játszottam egy sort a szabadtéri kondigépekkel — komoly edzésnek persze nem lehet nevezni, amit ilyenkor művelek, inkább csak amolyan levezető jellegű testmozgásnak, ami arra mindenképpen jó, hogy ne csak úgy abbahagyjam a futást egyik pillanatról a másikra. Futóplaylistem amúgy a masszív evolúció korszakában van. Mostanában sokkal több zenét hallgatok, mi több, visszatértem az albumok hallgatására, amitől persze kapásból kiderül, hogy mennyi remek szám van, amit az utóbbi időben erősen hanyagoltam.

Tegnap a szerepjáték sokkal-sokkal jobban sikerült, mint ahogy vártam. Tök gördülékenyen haladt előre a sztori, mindenki találékony volt és rugalmas, nekem pedig tök jól ment az esetenkénti rögtönzés — noha a játékosok abszolút más utat választottak, mint amit gondoltam, hogy fognak, talán egyszer sem fagytam le menet közben. Telemon megjelenése pedig pontosan ugyanolyan jól sikerült,mint ahogy vártam, csak úgy záporoztak rá a kérdések, amit elég pozitívan éltem meg, lévén, hogy régebben egy közönyös legyintéssel intézte volna el a társaság az ilyesmit.

Még péntek este újranéztem a Sin City-t; erről a Bristol Backpackers jutott eszembe, ott is pont ezt nézték a tévészobában azon egy alkalommal, amikor éppen bekukkantottam. Várom már a második részt, remélem, a The Hard Goodbye és a Big Fat Kill hangulata lesz leginkább jelen. Mindig is Dwight és Marv karakterei álltak hozzám a legközelebb.

Megint van mikróm, lehet kukoricát pattogtatni.