Az utóbbi hónapokból csak D&D jegyzetek, e-mailek és wave-ek maradtak eddig utánam. Kvázi lezárult az első teljes évem a munkahelyemen. Ezúttal kritikákban sem szűkölködött az év végi értékelésem, A. és Vöröstündér közötti hasonlóság „kifejezett”-ről „kísérteties” fokozatúvá váltott át. Mondjuk abban az értelemben is szerencsés a párhuzam, hogy mind a ketten elég konstruktívan tudták seggbe rúgni az embert, hazafelé a szokásos zenehallgatás helyett cselekvési tervet dolgoztam ki a fejemben a hiányosságaim jövő évi kiküszöbölésére. Közben azt is véggiggondoltam, mihez kezdenék, ha kirúgnának. Na nem mintha egy akut probléma lenne ez az életemben. Amúgy nem is elsősorban azért lenne cikis a dolog, mert nem tudnék magammal mit kezedeni, jó sok érdekes skillt összecsipegettem az elmúlt másfél év alatt ahhoz, hogy legalább egy-két kósza jégtáblára fel tudjak kapaszkodni; sokkal inkább van szó arról, hogy mind az érdeklődésemnek, mind az életvitelemnek a jelenlegi hely felel meg a leginkább. A magamfajta humán szamuráj számára a másik érdemi lehetőség eléggé körül van bástyázva brutális túlórakényszerrel, amit én elég nehezen tolerálnék. Nem is annyira a túlóra ténye irritálna, ezen a héten is bőven ugrottan az ötven órát, sokkal utálom, amikor a túlóra egy életstílussá válik, akár meg lehet tölteni tartalommal, akár nem. Jövő héttől szabin vagyok, aztán lesz még egy kis karácsony előtti meg utáni molyolás, aztán immáron 2010-et kell írnom a fejlécekbe és az aláírásokba.

Szerepjátékos karrierem valami hihetetlen iramban ível felfelé. Egyszerűen mindent meg tudok csinálni, amire valaha is vágytam. Vannak játékosaim — márpedig valami elképesztően más motivációs szintet jelent, ha van kinek dolgozni. Saját világ fejlesztésben messzebre jutottam, mint réges-régen, amikor rendszerint leragadtam a térpképrajzolásnál. Mondjuk akkoriban még nem volt mögöttem két félév társadalomfilozófia, nem olvastam Rawlst és Hume-ot, ami azért nem kicsit megkönnyíti a dolgomat most. Mondjuk a gondolkodásmódom néha eléggé meg is tudja nehezíteni a dolgomat: múlt szombaton egy fél délutánt azzal szórakoztam, hogy Excelben különböző demográfiai megoszlásokkal szórakoztam, hogy kellően realisztikus korfákat tudjak létrehozni egy tetszőleges település számára, amiben ráadásul a vagyoni megoszlást is gyorsan ki tudom kalkulálni. Régen nem idegesített, ha nem tudom, hogy egy képzeletbeli világ képzeletbeli falujában, amiben jó esetben négy-öt órát töltenek a játékosaim, hány 60 év feletti lakos van, most meg egyszerűen megőrjít, ha nem tudok erre normális választ adni. De végül elkészült a nagy mű, úgyhogy most már nyugodtan alhatok, és a falvaimban is realisztikus mennyiségű unokával játszik realisztikus mennyiségű nagypapa és nagymama.

Ami nem igazán jött be ezzel kapcsolatban, az a fórumozgatás. Ez a szerepjáték pont olyasmi, ahol mindenkinek tetszőleges lehetősége van saját rögeszméihez tetszőleges mértékben ragaszkodni, így mások segítségét kérni rendszerint csak annyit jelent, hogy megnézzük: más rögeszmék fényében mennyire tűnik nevetségesnek a sajátunk. Szerencsére algi ebből a szempontból egészen hasonlóan van megőrülve, mint én, így vele azért tudom tesztelgetni az elképzeléseimet.

Az utóbbi időben szignifikánsan több időt töltöttem Chirstopher Prücsökkel, mint korábban. Persze amilyen hülye vagyok, fényképezni, azt elfelejtettem; pedig ha az érzelmi áttörést még nem is sikerült elérnem a CP-indexem növekedési trendjében, legalább fotózhattam volna. Na mindegy, jövőre majd változtatok ezen is. Legalább egy naptárt össze kell hoznom 2011-re, tekintsük ezt fogadalomnak.

Én is beoltattam magam H1N1 influenza ellen, a munkahelyem nagyon kedves szponzorációjában. Nem vagyok az influenza elleni oltás fanatikus híve, szezonális oltásokkal soha nem szoktam élni, de ez most egy olyan globális bulinak látszik, ami néhány évtizedenként csak egyszer van, és én mindenképpen szeretnék kimaradni belőle. Persze nekem is kijutott az összesküvés-elméletekből bőven a munkahelyi teakonyhákban. Hogy én is csatlakozzak Kathy mozgalmához:

— Te beoltatod magad?

— Nem, ez az influenza csak egy gyógyszergyárak által kitalált mese.

— Te beoltatod magad?

— Nem szabad oltatni. Jár itt egy faszi időnként az épületbe, annak van egy ampullája, meg kell tőle venni, beoltatni a háziorvossal és soha többet nem lesz semmi bajod.

— Te beoltatod magad?

— Nem, én nem szoktam beteg lenni.

Jó ideje megkaptam a meghívómat már, de csak mostanában tudtam fejest ugrani a Wave-be. (Igazából sokkal rosszabb szóviccet akartam ide kitalálni, de úgy látszik, nem látom Balut elég gyakran mostanában.) Az alapbetegséget, miszerint indítsunk Wave-et a wave-ről, nagyjából sikerült elkerülnöm, sikerült körülbelül azonnal érdemi dolgokat kitalálnom. Ennek megfelelően hanyatt is vagyok esve rendesen az elragadtatástól. Tényleg remek kommunikációs platform ez hosszan kígyózó párbeszédek folytatására, nem esik szét a dolog egymástól független szálakra, végig követhetőek az előzmények, és mégis vissza lehet kanyarodni egy-egy korábbi felvetéshez. Ha épp mindenki ráér, akkor kvázi élő párbeszédet is lehet folytatni, ha meg valaki kiszáll, akkor sem marad le senki semmiről. Lehet képeket meg multimédiákat is beszúrni, teljesen szervesen, bele a szöveg megfelelő részébe. (Bár a preview-állapotnak még megvannak a maga következményei, nemrég például eltörtek a linkjeim — hiába szúrom be a képeket újra és újra, azokr rendre elvesznek.) Sokkal jobb, mint  levelezés, a szétszakadó szálakkal, a hanyag levelezőpartnerek által soha ki nem törölt idézethegyekkel és a már réges-régen elfeledett előzményekkel: a teljes kommunikáció ott van az ember arcában, jól végigkövethetően, rostálhatóan, rendezhetően, mindenféle visszakanyarodási és kiegészítési lehetőségekkel.

Persze teljesítmény-oldalon még nagyon el van maradva az egész attól, amihez manapság hozzá vagyunk szokva, százharminc-száznegyven bejegyzés fölött már csak elég nyögvenyelősen megy a dolog, folyton akadozik a gépelés, gondolom, a folytonos ide-oda szinkronizálgatás alatt. Az egészhez iszonytatóan hiányzik egy asztali kliens, a Google böngészőintegrációs mániája hovatovább elviselhetetlen a számomra. (Most visszafogom magam és nem írom le részletesen, milyen elfuserált, elkapkodott, halva született, koncepciótlan, kapitális melléfogásnak tartom a Google operációs rendszeres próbáltkozásait.) De hát ez az, ami még bőven fejlődhet, mire az egész publikussá válik, addigra gondolom, ezeket az infrastrukturális problémákat is sikerül majd kezelni.