Délelőtt fotózni voltunk, hazajöttünk, összeraktuk az ebédet, amíg én répát pucoltam, Kathy földíszítette a karácsonyfát, aztán el is dőlt szépen. Amíg főtt a leves, gondoltam, megcsinálom már, amit aluldokumentáltsága miatt iszonyú régen halogatok: immáron az amúgy kezdettől fogva engedélyezett trackbackek meg is jelennek a bejegyzések alatt. Ez részben a blogon belüli egymásra hivatkozgatás nyomon követését is megkönnyíti majd, de ezzel bárki hozzáfűzheti a megjegyzéseit az itt megjelenő tartalmakhoz — a saját blogján persze. Ha valakit érdekel, hogy néz ki ez az egész most, legjobban a novemberi bulibeszámolónknál nézheti meg. Ami még hátravan, az hogy a főoldalon is látszódjon, ha egy bejegyzéshez van trackback, de ezt majd legközelebb. Így is büszke vagyok az eredményre, mert a WordPress dokumentációban erről a témakörről kábé annyi volt odakenve valahová, hogy „ha érdekel a kommentelés, nézd meg, hogyan csinálták ezt mások”.

Én magam amúgy azóta imádom a trackback gondolatát, amióta először hallottam róla Peti blogján. Amúgy sem vagyok egy nagy komment-fan, és a trackback szerintem sokkal inkább ösztönzi az embert arra, hogy normális és átgondolt véleményt fejtsen ki egy-egy feldobott témában; naná, hiszen az a saját fórumán fog megjelenni.

Kár, hogy mifelénk ez valahogy nem működik olyan bejáratottan. A Freeblog egy az egyben ignorálja ezt a lehetőséget, de amúgy is úgy érzékelem, hogy ez az egész ötlet egy vörös posztó a hazai blogger közösség nagyobb részének szemében. Ott hagyni egy linket, hogy mit gondolok ugyanarról a témáról: hát ez bizony kőkemény spam sokak szemében. Volt, aki visszaírt, hogy ilyenkor legalább visszalinkelném; hogy anyázás helyett miért nem linkelte vissza egyszerűen saját magát, máig sem értettem meg.