Pff… hát ez az ajándék készítés nem is olyan könnyed szórakozás, mint első ránézésre gondoltam. Valahogy úgy illúzionáltam a dolgot anno naivan, hogy én majd ott dudorászok, közben folynak ki a kezeim közül a jobbnál jobb, profibbnál profibb dolgok. Ha profi nem is lett semmi, végül mégis meglepően elégedett vagyok a terméssel. A java ugyan még hátra van.

Apropó egy jótanács: ha este hat után döntitek el hogy pár kisboltot meglátogattok, ne sok jóra számítsatok. Nincsenek nyitva.

Szóval a reggelem úgy nézett ki (szabadságom 2. napja, jee!) hogy hajnali hatkor Try zörög, zizeg, csörömpöl, dobog, zuzog, zibeg, bibeg… – persze odajött sajnálkozva a hangzavarért, rögtön olvadtam is mint a vaj, végül sikerült nyolc után elindulnia munkába, én pedig végre még aludhattam még fél órát :). Aztán óra csörög, felpattanok, mint aki friss, – pedig nem – és nekiveselkedek a mai napi pontnak. Ajándékgyártás. Fantasztikus kitartásomnak köszönhetően, étlen szomjan (marhára le tudja ám kötni az embert az ilyesmi) olyan fél kilenctől délután négyig alkottam… aztán irány felkeresni néhány boltot, melyek hat után már nincsenek nyitva… aztán ismét keresztülgrasszálok a városon a csizmában, ami beázik (holnap veszek egy újat), majd csonttá fagyva már csak egy dolgot kíván a kicsi szívem: egy kiadós 45 perces szaunát kedvenc Spa-mban… ezután hazatértem, és megreggeliztem.

Délután még nem tudtam mit kérjek karácsonyra. Estére duplán is megvilágosodtam. Egy gyümölcscentrifuga izé megdobogtatná a szívem.