Tegnap megosztottam Kathyvel, hogy a musicalt, mint műfajt, egy elmebeteg, pszichopata, nyálas gusztustalanságnak tartom, amit el kellett volna temetni Audrey Hepburnnel együtt, aki az egyetlen ember volt a Galaxisban, aki még ennek is méltóságot tudott kölcsönözni. Nézz körül — gesztikuláltam az indokoltnál talán egy fokkal szélesebben — itt ez a rohadt nagy tömeg a mozi előcsarnokában, te látod, hogy táncolnának és énekelnének? Pedig, ha most egy musicalben várnánk, hogy elkezdődjön végre a film, ez tuti egy nagyjelenet lenne.

Persze Kathy nem lett volna Kathy, ha innentől kezdve nem szórakoztatott volna folyamatosan a „Munka után moziba menni jaj de jó” motívumra felfűzött, saját rögtönzésű musical-betétdalokkal.

Tegnap kiderült, hogy költöznöm kell a munkahelyemen. Mit ne mondjak, van abban valami végtelenül megnyugtató, amikor a főnököd azt tervezgeti, hogy hol lesz az új helyed a rendszerben. Ilyenkor megbizonyosodsz róla, hogy nem csak beraktak valahová még az idők hajnalán és ott felejtettek, hanem számolnak veled, mint szobába rakandó (és nem pl. páros lábbal kirúgandó) entitással. Mi több, továbbra is saját szobám lesz, szemben mondjuk James-szel, de ennek persze csak adminisztratív okai vannak, nem pedig az én bokros érdemeimet és az ő mélységes érdemtelenségemet jelző mozzanatról van szó. Mi több, az sem jelent semmiféle tényleges visszalépést a számomra, hogy pár héten belül kénytelen leszek egy szobában összehúzni magam.

Mostanában sokat olvasgatom a blogom őstörténetét. Találok itt-ott vicces dolgokat — mi több, Kathy szerint régebben egyenesen sziporkázó volt a stílusom, szemben a mostani dögunalommal — ma viszont sikerült találnom valami tényleg nagyon vicceset. Retro rovatunk következik hát.

2004. 06. 26.

Oan lelkes lettem a sikertől felbuzdulva [cserebogarakat fotóztam — Trychydts], hogy elhatároztam, lekapok egy csótányt is – a házak falán mindig pihen egy-kettő. Nemsokára úgyis nagyszabású csótányirtászat lesz, remélhetőleg akkor némileg megritkul ez az amúgy igen érdekes faj. Úgy látszik azonban, kicsit hűvös lehetett, mert a falakon nem volt egy sem, csak a kapu előtt sikerült összefutnom egy szebb példánnyal. Először nem akart kötélnek állni, mint fotómodell, de végül meggyőztem.