Belépek a szépségszalonba — éppen egy platinaszőke bérrabszolga dolgozik a húgom haján egy lézeres hajvágóval. Átadom neki a pénzt, aztán húzok is. Bezsebelek két egyenmosolyt a személyzettől.

Késő este van már, de egy kicsit még mindig bennem van a stressz a reggeli indulás miatt. Lehet, hogy harminc másodpercem is ráment, hogy felöltözzek is kilőjjek a kötelező tűzvédelmi oktatás irányába a Cégnél. Már hónapok óta, amikor bementem, láttam, hogy mindenféle táblákat, lézeres és biokémiai füstjelzőket szerelnek fel — most jött el az ideje, hogy belakjuk a rendszert. Most például tudom, hogy ha lángol az épület és mindent elárasztott a füst, négykézláb kúszva kell kimenekülni az épületből. Szerencsére kiürítési gyakorlatot nem tartottunk. Megtudtuk, hogy a Vöröstündér szobáját kettészelő füstelvezető csövet, ha nagyon akarjuk, máshová is el tudják majd helyezni.

Érdekes, hogy a cég egyes részlegeinél mennyire nem tudnak semmiről, hiába részlegvezetők. „Nem tudom” — gagyogja a kis maca a telefonba — „Ja, hát erről fogalmam sincs” — „Ezt nem tudom” — „Hát nem is tudom” — nyávog tovább, rendületlenül amíg a krómborítású egeremmel meg nem szakítom az adást.

Jelentkeztem nyelvvizsgára — a papírra rá volt írva, hogy fordítószoftverek és nyelvi chipek használata szigorúan tilos, szóval igazi, archaikus vizsgám lesz, nyomatott szótárakkal és papírral. Lassan elkezdhetném magát a nyelvet is megtanulni — az általános vizsgastratégiámmal szerintem már az égvilágon semmi problémám nincsen.