Tegnap hálaadás napi vacsit tartottunk Kathyvel. Hálaadás persze nagyon nem most volt, de akkor épp elfelejtettem, aztán úgy gondoltuk, hogy majd Karácsonykor, de akkor Cal üzleti úton éppen erre járt, szóval aznap inkább tőle tanultam sós kiflit sütni (meg pár általános mesterfogást a tésztasütéshez), aztán nem kaptam húst a feketepiacon. Mivel nem akartunk hálaadásnapi kaját algafasírtból, ezért inkább megvártuk a Szilvesztert — de akkor édesanyám jött haza, ezért átugrottunk hozzá kanasztázni, és mire hazaértünk, már csak szétesni volt időnk éjfélig. Újévre terveztük hát, de édesanyám még kanasztázás közben beajánlott egy lencselevest, ami ugye mégiscsak hagyomány. Ergo, tegnap kezdtem neki megcsinálni a cuccot.

Az almaszósz és az édeskrumpli full autentikus volt, de mivel nem volt kedvem egy egész pulykával vacakolni, a csirkemellett előkészítettem úgy, ahogy azt a szakácskönyv írta, és utána hirtelensütöttem. Végül is egész finom lett. Voltak sült zöldségek, többé-kevésbé ez is autentikusnak tekinthető. Még ma is hálaadásnapi cuccot eszünk majd, amúgy.

Az ünnepeket alatt be kellett ugranom a munkahelyemre, és elfelejtettem, hogy ilyenkor be van élesítve a védelmi rendszer — már hallottam, ahogy keres a kábítólövedék irányzéka, amikor sikerült odaérintenem a kártyámat a panelhez. Nagy mázlim volt, no.

A karácsony amúgy elég frankós volt, elsősorban ruházati fronton történtek komoly előrelépések — mivel mostanában ugye elég sokat járok mindenféle underground drogbuliba, ezért elég jól jöttek a cool cuccok, amiket kaptam. Leslie meglepett egy sorszámozott, aláírt Count Kevin képregénygyűjteménnyel, ami igazi teletalálatnak is tekinthető.

A saját ajándékaimat sikerült elég jól eltalálnom; és aminek talán a legjobban örültem, hogy — a tavalyi évvel ellentétben — idén Balunak is sikerült még karácsony előtt eljuttatnom az ajándék szoftverét.

A hét projektje: éppen édesanyám hordozható számítógépére próbálok mobilinternetet installálni. Elég vicces dolog, csak éppen már majdnem kettéharaptam az erre a célra vásárolt telefont a frusztrációtól.

Kathy Sandbenderse szervizben — ismét. Remélhetőleg, ezután tényleg kicserélik, mert a vizuális interfésze egyre többször rendetlenkedik, és ez ugye azért nem a legszerencsésebb esemény egy szabadúszó visual art művész számára. Addig is az én gépemet nyúzza — a Hitachin nemrég frissítettem operációs rendszert, így remélhetőleg a vas is kevésbé hat kőkorszakinak.