Örülök, hogy időben eszembe jutott és még anno csomagoltam egy kis hazai algaleves-kockát (mogyorósat), hogy ne legyen itt hiány mogyorós ételekben. Ma, kísérletképpen a marhahúsleves-ízű algaleves-kockával felfőzött olcsó (mogyorós) szójatésztához – szakácstudásomat tesztelendő – tettem egy „kis” csípős pirosaranyat. Nagyon finom lett – csak szétcsípte a pofám. Rövid tanakodás után (persze konzultáltam Motokóval, anélkül már szinte semmit nem merek csinálni, mióta az a kis malőr ide, Tükörországba kényszerített) úgy döntöttem, teszek még egy próbát, ezúttal csak egy csöppnyi csípős pirosarannyal. Csak hogy ne csípje szét a pofám.

Nem tudom, mit sózott rám LX-ir helyett az a paraszt, de a legkényesebb pillanatban valami felülírta a motorikus funkciókat – és megint akkorát nyomtam a tubuson, hogy egy hétig fogok tüzet okádni.

Komolyan, elegem van az ilyen selejt drogokból. Új szállító után kellene néznem. A múltkor is azt hittem, sima D-Halált vettem – napokig minden emailem helyett csak kis, sötét- és világosszürke négyzeteket láttam, szabályos, 58 karakter hosszú sorokba rendezve. Persze amikor konzultáltam hacker haverommal, ő se tudott mást mondani, mint hogy „Az 58 az a Jelenések Könyve, haver. Komolyan. Az 59 is az, de az 58 is. Vagy a fibonacci-sorozat. De inkább a Jelenések Könyve.” Szerintem őt is átbaszták a D-Halállal. Komolyan, ne gyertek ide. Ez itt a pokol. Nem azt kapod, amit veszel. Soha.