– Befognátok a pofátokat?

– Melyik volt ez a kis buzi?

– Az a nagydarab srác ott elöl.
[Utána néma csönd.]

Közjáték a moziban.

Lassan eluralkodik rajtam az a tévképzet, hogy a lapzárta rám nem vonatkozik; igaz, Vizi pénteken a szokottnál frusztráltabban kérdezte, vajon kész vagyok-e már, de elég sztoikusan vette tudomásul, hogy ha nem, hát nem. Igaz, engesztelésül vödörszám hordtam neki a forró csokit (a saját pénzén). Lerántottam a nagy klántalálkozót a sárga földig, a szövetséges klán is kapott egy személyre szabott sorozatot; így kerek a világ.

Tegnap moziban voltam, csevegtem egy kicsit a mozi bárjának csaposával is; állati kemény fiúnak éreztem magam tőle. Maga a film, a A History of Violence nagyon klassz volt, Balu Mozizóna-cikke alapján néztem meg, és még annál is jobb volt, mint amit ő írt róla. A fikázásokban meg egyszerűen nincs igaza. Luca Brasi – mármint nem az én Luca Brasim, hanem az eredeti – is valami ilyen lehetett, érzelmekkel meg tele van a film. No persze, akinek a Magnólia kell ahhoz, hogy egyáltalán érzelmekről tudjon beszélni, az nem csoda, ha elveszíti az érzékenységét a finomabb árnyalatokra.

Ma szarvaspörköltet ettem a Stocekban, esküszöm, egyre hajmeresztőbb ez a hely. Legközelebb lehet, hogy egy „belépés csak fehér nyakkendőben” feliratú tábla is kinnt lesz és pezsgőt is lehet majd választani a frigóból.

Voltam ECDL-vizsgázni, nagyon jót hülyéskedtünk a vizsgáztatóval. Érdekes ez a Lapítványos vizsgaközpont, mindig kitalálnak valamit, amivel elszórakoztatják az embert. Ja, a második kanyart is bevettem. Már csak az Ekszessz ismereteimet kell felújítanom a régi szép időkből, amikor még a Microsoft Office volt a legjobb játék a laptopomon.