We are missing you at Photosig!

A Photosig – nekem egy e-mailben

No, megint van mit bepótolgatnom. Pedig csak magamat szívatom ezekkel a hosszabb kihagyásokkal: sokkal jobb volt visszaolvasni az egy évvel ezelőtti bejegyzéseimet, mint a mostaniakat, amikor hatalmas időbeli szakadékok választják el a bejegyzéseimet.

Elkészült a zsebnaptár, amit csináltam, komolyan, ha kézbe veszem, jól érzem magam, és ehhez hozzájön még a tudat, hogy már minden elsős kapott már egyet. Kiadványszerkesztői pályámnak az eddigi csúcsa ez, nézgessétek ti is!

Csütörtökön volt Goldenblog-buli; sokkal zártkörűbb volt annál, semhogy igazán jól érezhessem magam. Oké, kezdek már egy szociális kis pillangó lenni, de azért annyira még nem, hogy vadidegenekkel fecsegjek a Fészek Klubban. Felszippantottam három gines koktélt – a kaja meg a pia ingyen volt – aztán húztam elfele. Amióta Calairtól megtanultam, hogy a visszavonuláshoz kell a legnagyobb bátorság, azóta nem is izgatom maga igazán ilyesmik miatt.

Elkészült egy újabb fotós projekt So kedves közreműködésével. És, ha már itt tartunk, elárulom azt is, hogy együtteseket is fogok fotózni.

Na persze ez azért nem semmi móka akkor sem, ha az ember egyet sem kattint. Feladtam az est.hu-n egy hirdetést, eddig ketten jelentkeztek. Az egyik frontembere volt a konstruktívabb, bár azon kívül, hogy a Nightwitch-re hasonlítnak, és hogy ő Svájcban született, sokat még nem tudok róluk, márpedig ez annyira nem létfontosságú információ a fotózáshoz, de sebaj. A másik banda hatvani, és velük még nem is beszéltem, csak egy kedves ismerős kapta meg a feltétellistámat – de azért enyhén sokkolódott, amikor kiderült, hogy nem fogok hozzájuk leszökkenni Hatvanba egy megbeszélés kedvéért.

Most már Power Point prezentációsablonja is van kedvenc alapítványomnak – Gönci Bee szokásos értelmességével magyarázta el, hogy mire gondol, de azért egy négyjegyű függvénytáblázat segítségével sikerült dekódolnom az üzenetet, és egész jó lett az is. Ha még egy kicsit teperek, lassan előléptetnek Udvari Kiadványszerkesztővé.

Tegnap szabályzatokat gyártottam az új munkahelyemre, kicsit játszottam az újságírót, meg birtokba vettem az új e-mail címemet. Lassan már egész helyes kis kiállítást tudnék nyitni abszolút használatban levő e-mail címekből.

Utána beugrottam öt percre, hogy felmarkoljam a csodanaptáraimat – hát negyed tizenkettőkor be is tántorogtam az ajtón. Oké, a Program büfétől hazáig sétálgattam, de így is sikerült még a Kockában elég jelentékeny mennyiségű sört magamba szippantanom, amit a nevezett szórkozóhelyen még Kedves Vizeli András is kiegészített egy üveggel. Közben volt egy hamburgerezés So-val algi kedvenc hamburgerezőjében a Móriczon, na az sem volt semmi.

So egész nap az épületben futkározott, amíg a többiek a beiratkozással szenvedtek, így az az abszurd ötlete támadt, hogy ő leülne a hamburgerevéshez. Javasoltam, hogy kérjük bent a hamurgert. Oké. Nemhiába, egyszer még logisztikai mérnök lesz belőlem az ilyen frenetikus ötleteimért. Amikor a kedves felszolgálókisasszony már tíz perce nem volt hajlandó hátranézni, csak az utcára nyíló kiszolgálópultnál sorban állókat szolgálja ki, megkérdeztem, hogy érdemes-e reménykedni abban, hogy esetleg itt is kérhetünk majd. Mondta, hogy érdemes, aztá visszafordult. Újabb tíz perc múlva megjelent egy leányzó, és érdeklődött, hogy mi a francot keresünk ott. Mondtuk, hogy rendelnénk lassan, ez az abszurd ötlet szemlátomást eléggé meglepte. Aztán végül lett hamburgerünk, de már indult a vonat a Program büfébe, úgyhogy So nyomatékos kérésére végül dobbantottunk.

Kár lenne azonban veszendőbe hagyni azt a sok szépet, amit láttunk. Az persze senkit nem lep meg, hogy a kisasszony ugyanazzal a kézzel fogdossa a sajtot, a puffancsokat és a pénzt, kellett nekünk a kulisszák mögé menni. Az a látvány viszont, amikor az egyik gyanakvó kuncsaftot azzal a kanállal etette meg egy falatnyi salátával, amivel amúgy szedni szokott, minden várakozásért kárpótolt, és egy másik világban éreztem magam egy pillanatra. Az már csak a hab volt a tortán, hogy ugyanez a kisasszony hol 1300, hol 240 forintért próbálta meg felszámolni ugyanazt a 640 forintos hamburgert.