Gyűlölöm a floppykat.

Örömmel tapasztalom, hogy egyre népszerűbb vagyok Zso-ék körében; a hétvégén, a húsvéti látogatáskor meséltem nekik egy csomót és nagyon élvezték. Zso-val még hülyéskedni is tudunk együtt, ez is nagyon tetszik mindenkinek.

Az óraátállítás – túl azon, hogy úgy felejtettem el, ahogy van – elég alaposan hazavágott, az ünnepek alatt egy percre sem tudtam mexabadulni az „úristen de késő van”-feelingtől. Ma azért fel tudtam kelni időben, ami jó dolog. Vár rám egy lapindító meg Vizi tördelésre okítása.

Tegnap este be kellett mennem egy faxért a főhadiszállásra – a faxok természetéből adódóan aztán ez egy nagy rakás munkát is generált nekem, na meg toborzóplakátot kellett terveznem.

Főztem magamnak is sonkát tojást, és Yodán kívül nem locsoltam meg senkit. Szélsőségesen gyűlölöm ezt a kispolgári csökevényt, úgyhogy ha sértődés nélkül el lehet kerülni, akkor elkerülöm.