Rám lett szólva, hogy már megint nem írok, úgyhogy most írok. Ma fogok találkozni a legtöbbetek által ismert Gazsóval (Hurrah!), meg még egy nagy halom másik emberkével is. Azért szeretem a karácsonyt, mert mindig megérkeznek a nagyszüleim, és amíg el nem mennek, addig napi 18 órában programokat szerveznek maguknak, és családjuknak (i.e. nekem is), szóval egy percig sem unatkozom. Ha esetleg van mégis pár másodperc szabadidőm (amely csak számolási hiba eredménye lehet), azt tanulással töltöm. Tudom, uncsi vagyok. (nyolcból egy már megvan. kár, hogy nem a szigorlat…).

Valamelyik este habcsókot sütöttem, mert muszáj felhasználni a maradék tojásfehérjét, de csak tíztől értem rá (fent említett okokból kifolyólag). Szóval negyed négykor már ágyban is voltam.