Akarattyán az egyik kis kalandunk a Siófokra tekerés volt valamelyik délután. A Balaton mellett egyszerre áldás és átok a kijelölt bicikliút: egyrészt nyilván jó, hogy van, másrészt alternatíva egyszerűen nincs, ha az ember elmegy valahová, meg vissza, akkor pontosan ugyanazt az útvonalat kell megtennie. Ezért van, hogy bár a Balatont nagyon szeretem, a Balaton parti településeket lényegesen kevésbé: minden élet, lehetőség, szorosan tapad a tóra.

Kimozdulásnak, változatosságnak, na meg persze a napi edzésnek jó volt ez a kis kiruccanás: nem is csináltunk semmi különöset, csak leültünk a partra és néztük a hullámokat, beszélgettünk, közben megittuk a vizünket és megettük hozzá a hamuba sült pogácsát. Pontosan olyan program volt, ami miatt ezt az egész kétlakiságot kitaláltam: a kapun kilépve már kezdődött is a kirándulás, és amint visszaértünk a kapuhoz, már otthon voltunk.