Most először használtam a Midjourney-t konkrét projekthez illusztrációk készítéséhez. Születésnapom alkalmából Dogs in the Vinyardot meséltem, és mind a főszereplőkről, mind a kis falu tipikus szereplőiről csináltam portrékat.

Most először próbáltam ki (a vizuális egységesség érdekében), a stílus funkciót: minden kép egy Frederic Remington nevű festő stílusában készült.

Amióta az utolsó galériámat készítettem, verzióváltás történt, ami egy fokkal könnyebbé tette a munkát; pl. most már egészen jó kezeket rajzol, és bizonyos részleteket is sokkal könnyebben jelenít meg — de pl. szerszámokat, fegyvereket néha egyáltalán nem hajlandó lerajzolni, pontosabban mindenféle formátlan fa- és fémdarabokat csinál helyette. A végül elkészült képekkel azért eléggé elégedett vagyok: néhány sokkal jobb lett, mint amit magamtól el tudtam volna képzelni, és az elvárt hangulatot végül mindegyik visszaadta. Az ötlet amúgy fényesen bevált, minden játékos nagyon értékelte, hogy láthatja is, akikről szó van.

Ez is egy régi-régi koncepció volt még abból az időből, amikor cyberpunkot meséltem. Viszonylag nagy szerencsém volt a promptok megszövegezésével, bár így is volt három-négy nekifutás szereplőnként, mire tényleg tetszett a végeredmény. A szakállas fickó az egyetlen kivétel, ott mindenképpen egy nyilvánvalóan rajzolt, képregény- vagy karikatúraszerű figurát akart összehozni, és csak a legerősebb felszólításra volt hajlandó eltérni ettől a koncepciótól — így viszont aztán fotószerűbb is lett a végeredmény, mint a többi kép. Mindegy, azért elégedett vagyok a végeredménnyel, mert Nicoline mindenféle kontextus nélkül is egészen jól kitalálta, miről is van szó.

Gondoltam, kipróbálom a képgenerálást is; itt a megfelelő AI kiválasztása sokkal tovább tartott. A ChatGPT kiválasztása anno nagyon adta magát, gondoltam, akkor megpróbálom a Dall-E-t ugyanattól a cégtől. Az eredmény iszonyatos volt, most posztolhatnék promptokat és rá adott válaszokat; maradjunk annyiban, hogy a végeredménynek csak kb. volt köze ahhoz, amit kértem, cserébe szörnyű ronda volt minden.

Kirpóbáltam egy rakás másikat is, mind vacak volt, aztán lehorgonyoztam a Midjourney-nél, ami a coloradói állami vásár képzőművészeti versenyét is megnyerte. A végeredmények itt elég tetszetősek és a végeredmény sincs túlságosan messze attól, amit elképzeltem, de azért most már jó sok próbálkozás után el tudom mondani, hogy ez leginkább akkor működik, ha nincsenek túlságosan erős víziói, csak úgy kábé sejti, mit akar. Ha mégis vannak, akkor a kommunikáció az AI-al kb. olyan, mint a vicces macskás történétben a titkárnő levelezése a grafikussal. Bizonyos promptrészleteket egyszerűen figyelmen kívül hagy, vagy nem tudja jól megjeleníteni vagy simán nem érti az egészet. A „nőstény hícsí pilóta” kifejezésre például szemrebbenés nélkül kidobja ezt, pedig egy hícsí nagyon nem így néz ki.

Ami viszont nagyon jól sikerült, az a Firebat nő portré a Starcraftból — valami hasonlót én is szerettem volna anno megvalósítani stúdiófotózással, de aligha hiszem, hogy sikerült volna ilyen jó eredményt létrehoznom.