Hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy nekem feltűnt volna, hogy ma nagyobb a Hold, mint általában, ha nem Balunál olvasom. Hogy egészen őszinte legyek, most is inkább elhiszem neki, mint hogy érdemi különbséget látnék, de ha már, akkor fotóztam Holdat. Nem egy nagy szám persze, de azért nem tanulságmentes a dolog.

Ami a legjobban meglepett, hogy milyen iszonyatosan fényes. Jó, hogy 4,5-ös rekesszel, de a teleobjektívem 200-as ISO-val is simán 1/1000-del kapta el úgy, hogy részletek is látszódjanak, ne csak egy fényes érme látszódjon az égen. A rekesz-szűkítgetésnek meg nem láttam értelmét, szerintem ekkora távolságnál nincs olyan, hogy mélységélesség. Persze a lehetőségekhez dögös végtermék fotózásához ugyancsak jól jött, hogy RAW-ban is lehetett kontrasztot állítgatni, azt felnyomtam rendesen, a szaturációt meg le nullára, így a kis piros pontos képzaj lényegében megszűnt. Persze elég masszívan kellett vágni, a kétszázas telémet nem ilyen kis dolgok fotózására tervezték. A történelmi pillanatot viszont megörökítettem.

Amúgy, ha már kijött a Google Chrome újabb verziója, hát adtam neki még egy esélyt — most is épp az fut. Nekem rendszerint eléggé bejönnek a Google termékek, a Gmailből se sok hiányzik, hogy ezt használjam elsődleges kliensnek, a Google Reader már így is toronymagasan a legjobb RSS-olvasó, amit láttam, itt is rögtön megtetszett a szépen letisztult, ergonomikus felület. Nem annyira tetszett viszont az eget verő instabilitás, így a bétatesztelésből elég hamar kiszálltam. Ez az első végső verzió viszont egyelőre nem fagy le minden harmadik oldalon, ahogy az első előzetes tette, úgyhogy amíg nem rakoncátlankodik, addig maradhat.

Utoljára a Fujival használtam a RAW formátumot, ott is jól jött nagyon, volt pár kis handy szolgáltatás, de összességében véve az volt a benyomásom, hogy egy kis odafigyeléssel, nem brutál-extrém helyzetekben azért egy minimális tömörítéses jpg is megteszi. A tegnapi képet ennek ellenére — próbaképpen — RAW-ban szerkesztettem, és egy kicsit eldobtam az agyam.

Mindig zavart egy kicsit, hogy az új fényképezőgépemen nem mindig tűélesek a kontúrok. Tudtam persze, hogy a menüben lehet állítgatni az élességet, de ez meg igen gyakran eredményezett szemkifolyatósan túlélesített fotókat, szóval, noha egy picit mindig fel van tekerve, az élesség mindig egy kisebb probléma. Volt. RAW-ban ugyanis hihetetlenül finom élességet lehet állítani, tehát, ha mostantól valami überhiper fontos nekem, akkor az biztosan RAW-ban van, mert ha imádok valamit egy fotón, akkor azok a szép, természetesen tűéles kontúrok.

A tegnapi kép persze fehéregyensúly szempontjából is kissé kihívás, hiszen ugye egyrészt vöröses minden, másrészt, ha szeretnénk, hogy a napfelkelte napfelkelte is maradjon, akkor ugye vörösesnek is kell lennie; no, ez olyasmi, amit viszonylag nehéz ott a helyszínen elmagyarázni a gépnek. Itthon viszont némi játszadozás után sikerült is összehozni pontosan azt az árnyalatot, amit szerettem volna.

Hogy kontrasztot meg fényerőt tudtam állítani minőségromlás nélkül, meg hogy a végén csak a kezembe kaphattam egy tömörítésmentes JPG-t és TIFF-et, azt már nem is részletezem, gondolom, ez az, ami mindenkinek triviális, aki már hallott arról, hogy van olyan, hogy RAW.

Szóval mostantól csak és kizárólag, mínusz (esküvői és partifotózás plusz nagyobb szerződéses melók). Ott ugyanis iszonyatos mennyiségű képre megy a játék, és nyilván a franc fog minden egyes képpel negyedórát játszadozni. Odafigyel az ember a helyszínen, vagdos, max kicsinyít egy kicsit, a kontúrokon meg a képzajon ügyesen megválasztott JPEG-tömörítéssel kombinálva az is segít.