Életmódváltás évforduló

Trychydts | | | 2020., október 24., 22:57 | | | Kategóriák:

Megvolt az egyéves évfordulója a tavaly októberben elkezdett életódváltásomnak. Az eredmény szerintem elég szembetűnő:

Aminek a leginkább örülök, hogy egyelőre viszonylag konzisztensen sikerült életmódot váltanom. Továbbra is napi rendszerességel tudom rávenni magam a sportra (hetente egy nap azért rendszeresen kimarad), és az étrendem is elég jelentősen átalakult. Sokkal kevesebbet eszem, de bizonyos dolgok — javarészt a finomított szénhidrátok — teljesen eltűntek az étrendemből. Néha elképesztően kívánom a street food-ot, szerintem néha be is fogom adni a derekamat, de a kenyér, a cukros édességek és egyéb teljesen üres kalóriák nem is igazán hiányoznak. Továbbra is rengeteget segít, hogy jól tudok főzni, az elmúlt egy évben pedig nagy gyakorlatot szereztem a gyorsan elkészíthető, finom, fogyókúrás és tápláló ételek rögtönzésében.

A rendszeres sportban sokat segít, hogy olyasmit csinálok, amit tényleg élvezek: elkezdtem gördeszkázni, ami minden potyogás ellenére is hatalmas fun. Ezzel együtt a futás is jól tud esni változatosságképpen; olykor pedig kirándulni megyünk Nicoline-nel. Ha pedig szakad odakint az eső, súlyzózni/felülésezni/fekvőtámaszozni szoktam. Ez utóbbi is sokkal-sokkal jobban megy, mint régebben, alighanem szintén a gördeszkának köszönhetően (illetve annak, hogy az egy full body workout): múlt héten kétszer annyi sorozatot tudtam megcsinálni a szokásos gyakorlataimból, mint korábban. Az is rengeteg lendületet ad, hogy Nicoline mennyire mellettem áll — amikor éppen nem együtt sportolunk, akkor is nagyon kedves és támogató, például a gördeszkázással kapcsolatban.

A BMI helyett átálltam a testzsírszázalék-mérésre, elvben az én életmódom mellett ez sokkal hatékonyabb. Az első mérések szerint jól állok így is, de azért rendeltem egy jobb minőségű eszközt is, amivel majd pontosabb értékeket fogok tudni mérni.

BMI 26,5

Trychydts | | | 2020., augusztus 02., 20:17 | | | Kategóriák:

Ma mértem először olyan testsúlyt, ami alapján már „normális” a testtömeg indexem, tehát se elhízott, se túlsúlyos nem vagyok.

Mérhetetlen megkönnyebbülést érzek, még akkor is, ha nyilván ez nem egy valódi mérföldkő: fogyogattam eddig is, nem jelentett extra erőfeszítést pont ezt a határt átlépni, de valahogy mégis jobb érzés tudni, hogy ami miatt elkezdtem ezt az egészet, hogy a súlyom ne jelentsen nekem felesleges egészségügyi kockázatot, azt most sikerült elérnem. Persze a testtömeg mérés elengedhetetlen sajátossága a napi szintű ingadozás, így valószínűleg fogok még picit magasabb számokat mérni, de mivel gondosan ügyelek a kalóriaegyenlegemre, a diétámra és a rendszeres mozgásra egyaránt, azt gondolom, nincs félnivalóm az ügyben, hogy ez az eredmény, egyelőre legalábbis, tartós lesz.

Tegnap gördeszkázni voltam, most először nem csak a szigeten gurulgattam, hanem a Duna mentén elmentem a Kopaszi-gátig, aztán át a Lágymányosi hídon és a másik oldalon vissza. Gondosan védett útvonal 99%-ban, szóval nem volt gond, hogy még csak tanuló üzemmódban tolom, de mégis sikerült elérni, hogy eljussak A-ból B-be. Egészen más amúgy változó minőségű talajon tolni, a kifejezetten ilyesmire kifejlesztett Shark kerekeim remekül beváltak. Így is fárasztó volt, főleg a járóköveken, ahol folyamatosan hajtanom kellett magam. Még szerencse, hogy az Elevátor parkban tudtam inni egyet. A Parlament előtt végiggurulni viszont szenzációs érzés volt: egy szénfekete gördeszkán, szénfekete kerekeken a szénfekete gránit fölött, maga volt a stílus és az elegancia.

Ma reggel, amikor ránéztem a falnak támasztott Pennymre, úgy éreztem, rám is rám fér egy kis pihenés, így inkább a futócipőmet kaptam fel, és futottam 15 kilométert a második kerület hegyein. A Pasraréti úton ereszkedtem le, a katolikus templom gyönyörű volt, ahogy fürdött a reggeli napfényben. Nemrég fedeztük fel Nicoline-nal, hogy a Városmajorban is van egy 585 méteres futókör, azt is leteszteltem, aztán jöttem haza felébreszteni kedves feleségemet.

Tegnap ebédre chermoulás padlizsánt sütöttem édesanyámnak, sült pisztrángot ettem vacsorára, ma pedig sonkás-salátás-koktélparadicsomos tortillát kaptam ebédre. Vacsorára egresszószos petrezselymes krumplit ettem, grillezett csirkecombbal, szóval vészes kihágásokra étkezés terén sem került sor.

Kíváncsi vagyok, holnap reggel is fogom-e tudni tartani a reggeli kelést-sportolást. Egyelőre úgy tűnik, sokkal jobban tervezhető a napom, ha nem délután-este kell rászánnom magam.

Hogyan válasszunk fitness-alkalmazást?

Trychydts | | | 2020., július 29., 6:05 | | | Kategóriák: ,

Nem szántam túl sok időt a kísérletezésre, de valamennyire azért utánaolvasgattam, és néhány próbát én is tettem.

A Noomot nem is linkelem; a Noom egy rohadt, csaló bagázs, akik elhatározták, hogy nagyot fognak használni a fitnessbusinessen. Ezért mondjuk első körben annyit kérnek, egy hónapra, mint egy drágább előfizetős alkalmazás fél-egy évre, egy olyan szolgáltatás reklámozásával, amivel nem rendelkeznek.

Egy fitness alkalmazás két dologra kell, hogy jó legyen: számolni az elfogyasztott kalóriákat, és vezetni az elvégzett tevékenységeket. (Az adatainkból aztán kiszámol egy kalóriacélt is, de ez ma már egy teljesen triviális feladat.) Az igaz trükk a kalóriaszámolásban van; ha ugyanis tényleg mindent vezetni akarunk, méghozzá pontosan, akkor nem baj, ha egy alkalmazást azt megkönnyíti nekünk. Ha például eszünk egy almát a munkahelyen, de nincs nálunk konyhai mérleg, akkor tök jó, ha az alkalmazás eleve tudja, hány g kalória van 100 g jonatán almában, és az sem baj, ha felajánl valamilyen kreatív lehetőséget annak megbecslésére, hogy az adott alma hány gramm. Kicsi/nagy/közepes, csésze/tálka/marék, ilyesmik. Minél könnyebben, minél egyszerűbben lehet ezt megtenni, annál jobb.

A Noom ezt nagyon jól tudja és szemlátomást elég sok pénzt költöttek rá, hogy a szoftverük innovatív, az adatbázisuk pedig bőséges legyen. A probléma az, hogy ez nekik nem elég, és megpróbálnak hozzá személyes coachingot is értékesíteni; a coachaik viszont kevesen vannak, alulfizetettek, rengeteg ügyfelük van, így sokkal kevesebb idejük jut egyvalakire, mint amit az átlag felhasználó elvár. Konkrétan copy-paste sablonüzenetekkel próbálják megúszni a dolgokat, de ez egy másik történet.

Sokáig két alkalmazást használtam párhozamosan: az Easyfitet és a Yaziót. Az Easyfitnek egy kicsit szebb és egyszerűbb a felülete, a fizetős verziója egy egyszeri kiadás volt és csak a hirdetésmentességről szólt. A Yazio az elemző és pár kényelmi funkcióért éves előfizetést kért, az első évre amúgy baromi nagy kedvezménnyel. Sokáig párhuzamosan használtam a kettőt, végül az Easyfit kikopott a telefonomról, pedig heti szinten is számol egy csomó mindent, ami sok mindent egyszerűbbé és életszerűbb; ugyanakkor nagyon könnyű volt rászokni, hogy a Yazioval csak becsippantom a vonalkódot és már ott is van az elfogyasztott kaja a naplómban.

Azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy ha fogyásra szánom el magam, mennyivel többet kell majd piszkálgatnom a telefonomat.

-43 and counting

Trychydts | | | 2020., július 28., 16:44 | | | Kategóriák:

Tavaly október 18-án úgy döntöttem, itt az ideje életmódot változtatni és elkezdtem számolni a kalóriáimat. Amióta biciklivel jártam a munkahelyemre, addigra már érezhetően elkezdett csökkenni a súlyom, de gondoltam, nem árt egy kicsit tudatosabban is kézbe venni a helyzetet.

Első lépésnek megnéztem, mennyit eszem egy nap. A 3500 és 4000 kalória közötti érték természetesen minden létező határon túl van, emellett kb. mindegy is, mennyit mozog az ember. Úgyhogy első lépésként ezen változtattam radikálisan (harminc éve főzök, szóval ezt sikerült kíméletesen lemenedzselnem), de rögtön utána el is kezdtem minden nap edzeni.

Sajnos nekem ez nem megy magától, a sportot nekem tudatosan erőltetnem kell: hogy kicselezzem magam, reggel kezdtem el edzeni járni. Így egy nap csak egyszer kellett elindulnom otthonról, edzéssel kezdtem, így nem volt kifogás meg halogatás hogy most éhes/fáradt/stb. vagyok az edzéshez. Mire úgy istenigazából felébredtem, már meg is voltam az aznapi testmozgással. Hetente hét napot mozogtam, ráadásul, ahogy formába lendültem, egyre többet, szóval kb. heti egy-másfél kiló jött le rólam, és nem is szenvedtem tőle nagyon.

A legrosszabb a szabadidő hiánya volt: a sport azért mégiscsak napi két óra elfoglaltság (hétvégén is), ez a mínusz tizennégy óra azért már eléggé felkavarta az életemet. Pláne, hogy közben a zongorázást sem hagytam abba — így viszont másra sokszor egyáltalán nem volt időm. Pédául blogot írni sem.

A kenyeret gyakorlatilag teljesen feladtam, sok salátát eszem, sok zöldséget, mindenféle teljes értékű gabonát. Tésztát csak azóta, amióta elég 100-150 gramm belőle egy étkezésre, megfelelően hozzáválogatott, kellően kalóriaszegény szósszal. Fehérjének elsősorban tojást eszem, mellé tejtermékeket; húsból gyakorlatilag csak a soványakat, újabban pedig néha bacont, de azt nagyon mértékletesen. Gyakorlatilag semmi nincs kifejezett tiltólistán, csak vannak dolgok, amik olyan mértékben borítják meg az anyagcserémet, hogy egyszerűen nem éri meg szórakozni velük. A heti egy mákos rétes, amit édesanyámmal ettem a piacon, például biztosan beleférne, de ha egy nap egyszer eszem valami ennyire cukrosat, akkor egész nap éhes leszek, szénhidrátért pörög az agyam és nagyon nehéz tartani az egyensúlyt.

Ha valaki tavaly ilyenkor azt mondja, rendszeresen fogok mindenféle fitness-táplálékkiegészítőket fogyasztani, kiröhögöm — mindig is nevetségesnek tartottam a vödörből való fehérjepor zabálást. Azóta kiderült, hogy a vödrökben mindenféle dolgot lehet tárolni, tésztát, rizst, rozspelyhet; a fehérjepor pedig abszolút segíti az embert a mindennapos testedzéshez karban tartani. Most már csak naponta egyszer iszom, edzés előtt inkább aminosavakat veszek magamhoz, meg kísérletképpen szedek még néhány kiegészítőt, de ezek annyira nem meghatározóak.

A fogyókúrás mestertervembe azért nem gyengén bekavart a járvány — a munkába járás, illetve az irodában mászkálás egy az egyben kiesett, az volt a mozgás, amit edzettem. Az étrendemet szerencsére sikerült tartani, de azért így is lelassult a fogyás üteme. Kilenc hónap alatt végül 43 kiló ment le, vagyis az én szempontomból nézve, hét kiló még hátra van. Húsz éves korom óta nem voltam annyi.

Mostanában már azon gondolkodom, mi lesz majd akkor, ha majd nem akarok többet fogyni. Tekintettel arra, hogy mennyire könnyen tudnék többet enni a kelleténél, azt gondolom, én most belátható ideig maradok majd a kalóriaszámlálásnál és a nagyon rendszeres sportolásnál.

| | |