Sérülés utáni visszapattanás

Trychydts | | | 2022., január 21., 14:25 | | |

2022 kilométerekben
Futás: 213,83 km

Utáltam, de a tavaly év végén beszívtam életem első komolyabb sérülését. Az utolsó Nike cipőm egy kicsit túlságosan szoros volt. Éreztem ezt a boltban is, de amikor másodszor volt rajtam, akkor csak a jobb lábast vettem fel, a bal lábamon egy másik cipő volt, mert éppen összehasonlítgattam a következő modelleket. Én meg hülye voltam, és nem próbáltam fel a ballábast is; aztán meg úgy voltam vele, hogy nem gond, az én cipőim úgyis mindig kitágulnak. Végül ki is tágult, bár többet futottam szűk cipőben, mint eredetileg terveztem. Pár száz kilométerrel később viszont elkezdett benne fájni a talpam meg a térdem, jó eséllyel a gumitalp deformálódott szét. Én meg — ismét csak hülye módon — gondoltam, hogy csak húzza még egy hónapig. Aztán már akkor is fájt a térdem, amikor otthon voltam.

Nyújtogattam, pihentettem, ez végül segített is, bár kezdetben elég merev volt a lábam és a sebességem sem volt az igazi. Január elején konzultáltam egy gyógytornásszal, elkezdtem rendszeresen masszírozni a lábamat masszázslabdával, ismét melegítek minden nap, megint szedek aminosavat minden futás előtt (átálltam a tablettára, ezt könnyebb beilleszteni egy kómás reggelbe, mint a shakerben oldott port). Egy hét alatt fél órát javult a teljesítményem 20 km-em.

Idén megint a 4000 km van kitűzve célként; egy plusz fogadalmam, hogy reggel akkor is lemegyek futni, ha csak egy rövidebb táv (9-10 km) fér bele az időmbe. (Fél öt-öt körül kelek, de hihetetlen mennyiségű időt tudok elvacakolni, ha nem vagyok elég motivált.) Ez a 213 km, amit eddig összehoztam, elég sok az elmúlt 12 hónap összehasonlításában is (a tavaly júliusi 224 a rekordom), és most valahogy nagyon jól esik a futás. Visszamentem a Margit szigetre; egyelőre próbálom elhinni, hogy most már tényleg nem lesz semmi gond a térdemmel, de amíg nem hiszem el, addig körözgetek a rekortánon. Lassan kikopik az obligát év eleji tömeg, és imádom a napfelkelte első sugarait visszatükröződni a budai oldal ablakaiban. (Ilyenkor mindig Nicoline jut eszembe, aki a Teóhoz szükséges kezelések miatt járt sokáig korán reggel Budára.)

Továbbra sem vagyok oda az Asics cipőmért, nagyon hiányzik a Nike-ok nyújtotta extra élmény, de ebben legalább nem fáj a lábam, a React Miler pedig sokkal kevesebb ideig húzta, mint amit egy futócipőtől elvárnék. Remélem, mire ez az Asics leesik a lábamról (kb. 4-5 hónap lehet még benne), a Nike megint kirukkol egy új, rám is passzoló modellel.

| | |