Sport apaként

Trychydts | | | 2021., szeptember 03., 22:04 | | |

2021. kilométerekben
Gördeszkázás: 2095,09 km
Futás: 1149,11 km

Amióta apa lettem, sokkal több szervezést igényel a sport mint korábban, de nagyon nem akarom abbahagyni… pont azért, mert apa lettem. Alapvetően az egészségem megőrzése miatt vágtam bele ebben az egészbe, kár lenne pont most veszni hagyni az eredményeimet, amikor nagyobb szükség van rám odahaza, mint valaha.

Túl a háromezren

Pár nap azért nyilván kiesett, például a kórházban sem tudtam futni (a fitnesskötelem azért velem volt és tornáztam is a szobánkban), és voltak napok, amiket arra kellett szánnom, hogy felálljon itthon egy új rendszer, de most már csak a fegyelmezettségemen és a szervezettségemen múlik, el tudok-e menni sportolni. Így végül csak áttoltam magam a háromezren; még ezer kilométer van hátra az éve eleji fogadalmamból. Ez, ha minden jól megy, annak ellenére sikerülni fog, hogy egyelőre azért erősen limitálom az erre szánt időt és éppen ezért sokkal többet futok, mint az év középső hónapjaiban: 15-17 km-es távokból nyilván később gyűlnek majd össze a hiányzó távok, mint 30-40 km-es gurulásokból, viszont a futás sokkal hatékonyabb a kondícióm megőrzése szempontjából. Szóval ezzel nem lesz gond.

Újpesti nosztalgia

Életem első párkapcsolata Újpesten lakott, így annak idején elég sűrűn megfordultam arra. Most, hogy futni is, gördeszkázni is elég sokat járok ide, meglátogattam pár helyszínét az akkori életemnek. A kedvenc utcai büfém is megvan még Újpest Központban, mi több, az akkori kedvenc hamburgerem is pontosan ugyanolyan, mint akkoriban volt. Az elmúlt hetekben többször ebédeltem/vacsoráztam is itt. Az is eszembe jutott, ha valami őrült időcsavar nyomán meglátnám húsz évvel ezelőtti önmagamat az egyik pultnál, milyen biztató dolgokat tudnék neki mondani: 43 évesen nem csak, hogy van egy csodálatos feleségem és egy gyönyörű kisfiam, de például gördeszkázom, sorra futom a félmaratonokat és raktam magamra egy rakás izmot. Azt hiszem, ezzel azért sikerülne feldobni múltbeli önmagamat.

Féregjárat Rákospalotára

Sokszor rágódtam már a Tatai úton, a Rákos patakot keresztezve, hogy a Tahi út vajon meddig, hová vezethet — tudtam, hogy abban az irányban sínek vannak, de valahogy soha nem volt olyan zsákutcás érzetem. Végül egy nap kipróbáltam, és kiderült, hogy valóban van ott egy felüljáró, ami átvezet Rákosrendező sínei felett, és átvisz Alsórákosra. Mivel ezen a városrészen elég sűrűn gurulok át, és eddig mindig csak a Városliget irányából tudtam megközelíteni, ez egy elég kellemes meglepetés volt. Ez egy teljesen alternatív útvonal, amivel teljesen újszerű köröket tudok majd megtenni a városban — a tanulság, hogy abszolút érdemes kísérletezni. Meg hogy Budapest tényleg tele van meglepetésekkel.

Keresztül a Gellért hegyen

Hogy valami változatosság is legyen, néha elfutok az Erzsébet hídig, és onnan átszaladok a Gellért hegyen, kavirnyálok egy kicsit Budán, aztán a Margit hídon hazamegyek. Néha kifejezetten jól esik a hegymenet, na meg az, hogy ez a mutatvány most már nem viszi úgy szét a térdemet, mint amikor első alkalommal játszottam meg ugyanezt. Az ízületeim is edzettebbek, táplálékkiegészítőket is tudatosabban szedek, ezek együtt elegek ahhoz, hogy kiküszöböljem a kényelmetlenségeket.