Tök érdekes, mennyire megváltozik a gördeszkázás jellege, ha van benne valami küldetés. Elég lazán beszéltük meg Petiékkel, hogy ha úgy alakul, akkor majd arra gurulok és összefutunk, de amint elkezdtünk egyeztetni, rögtön úgy éreztem, van egy cél, ahová el kell jutnom és meg kell dolgoznom.

Persze ez nem ilyen egyszerű, ha az ember nem tudja, végül milyen terepen kell mennie — most pedig végül alaposan megszívtam. A Soroksári-úton húztam ki a Határ útig, onnan kezdtem meg a felfedezést. Pestszenterzsébet és Pesterzsébet aránylag adta magát, viszonylag simán haladtam — aztán a kertvárosias rész hozta az első nehézséget — iszonyatos állapotú beton, néha csak hepehupás, beton járólapok, jól lelassultam. De ezt meg megoldottam volna, az új deszkám is jobban veszi ezeket az akadályokat meg a technikám is egyre stabilabb.

Az első meglepetés az volt, amikor a Szentlőrinci úton, amin át akartam kelni az M5 túloldalára, a Nagykőrösi úthoz, elfogyott alattam a járda. Kezdődhetett hát megint a séta deszkával a kezemben, aztán mászhattam át az autópálya felett mindenféle gyalogösvényeken — akkor már kb. biztos volt, hogy kilencre nem leszek Petiéknél. Szerencsére ráértek.

Aztán kiderült, hogy a Nagykőrösi útnak ezen a külső szakaszán sincs járda, csak buszmegállók vannak itt-ott, úgyhogy folytatódhatott tovább a séta a préri mellett, csak most az ellenkező irányba. Cserébe megkaptam azt a romantikát, hogy az első centi járdától kezdhettem a gördeszkázást — ráadásul mint kiderült, az Ecseri piac is itt van, amiről korábban csak hallottam. Innen vettem be magam Kispest kertvárosi házai közé — a járda olyan volt, amilyen, néha egészen tűrhető, néha hosszú szakaszon púposodott a gyökerek miatt. De aztán csak sikerült csatlakoznom Petiékhez, kicsit dumálgattunk, a lányok pedig kipróbálták a deszkámat.

Mivel még szerettem volna pár plusz kilométert tenni a kerekekbe, innen nem egyből hazaindultam, kerültem egy kisebbet a Fiumei út felé. Ez a múltkor is nagyon bejött, de most kipróbálhattam visszafelé, lejtmenetben. Klassz kis levezetés volt, nagyon élveztem.

Ez volt a Bioteches kulacsom felvezető köre, a spéci aminosav-izontóniás ital koktéllal, amit azóta is iszom ezeken a hosszabb utakon. Frankón bevált, szomjas sem voltam végig, és otthon kellően olajozott izmokkal tértem, haza, nem akartam kilehelni a lelkem a kapuban.