2021. kilométerekben
Gördeszkázás: 561,12 km
Futás: 370,65 km

A tavaszi margitszigeti futószezont a magam részéről bezártam. Egy éve is ugyanígy döntöttem, kábé ugyanezen okokból: ahogy jön a jó idő, úgy bújnak elő a tapírok, akiknek egy világjárvány közepén is muszáj haverokkal bolyban futniuk, védőtávolság nélkül előzniük vagy szembe menniük a kijelölt menetiránnyal.

Szerencsére sikerült egy egész jó kis alternatív kört kiszemelnem magamnak: végigfutok a rakparton az Árpád-hídig, onnan egy kicsit tovább, a Marina-telepen el egészen a Népszigetig, ott végig a vasúti átjáróig, aztán a Váci úttal valahogy párhuzamosan haza. Ez utóbbit többféleképpen is tudom variálni, de ami a legfontosabb: van olyan útvonal, ami ezer százalékban, biztonsági tartalékkal együtt belefér abba a két órába, amit hétköznap futásra tudok szánni. A költözés óta 13,5-14 kilométer a napi penzumom — ennyi jött ki abból, hogy oda-vissza futok a Szigetig, ott pedig tolok két kört. Szerencsére ennyi ezekből az alternatív nyomvonalakból is simán kijön, és még másokkal sem kell kerülgetnünk egymást.

A szezonzáró futásomon amúgy fél kört még a Szigeten tettem meg, de aztán annyira tele lett a búrám, hogy az átfutottam az Árpád hídon, aztán fel egészen a Pálvölgyi cseppkőbarlangig, és onnan csordogáltam hazafelé. Mondjuk aznap két óránál többem volt kiereszteni a gőzt.

Mostanában ismét zenét hallgatok, a Pod Save America zsibbasztóan unalmas az új adminisztráció beiktatása óta, új könyvet meg nem találtam. A zene ráadásul tényleg lendületet ad, kimutathatóan jobb a teljesítményem, mint szöveghallgatásra.

Eljátszottam a gondolattal, akarok-e maratonra készülni, egyelőre nem akarok. A futás az mozgás, amit akkor csinálok, ha nincs időm longboardozni vagy ha muszáj egy kicsit kilazítanom magam. Egy maratonos készülés ennél nagyobb elkötelezettséget igényelne.