2021. kilométerekben
Gördeszkázás: 490,09 km
Futás: 342,5 km

Ha igaz az, amit mindeddig gondoltam a világról, fordulóponthoz érkezett az életem. Meghoztam egy döntést és most már aligha lehetek még egyszer ugyanaz az ember, aki korábban voltam. Sokat tépelődtem, hogy ez-e a helyes lépés, de végül elszántam magam.

Vettem egy shakert.

Ez a kis, mindenféle fitnesszporok oldására használatos műanyag edény mindeddig a reménytelen sportemberekkel volt egyenlő a szememben. Tipikus felhasználója egy szépen kiizmolt, fiatal férfi, aki a keskeny öltözőpadon ül az edzőteremben, sporttáskája és szétpakolt cuccai kb. nyolc-tíz készülődni kívánó embertől veszik el a helyet. Őt ez nem érdekli, ásványvizes palackból vizet tölt a shakerébe, ráteszi a fehérjeport, összerázza, lecsavarja a tetejét és megissza, magasról tojva a körülötte nyomorkodó pórnépekre. Szoborszerű arca átszellemülten tükrözi a megkönnyebbülést: izmai végre regenerálódásnak indultak.

Fehérjeport persze én is fogyasztok; elég hamar kiderült, hogy enélkül nélkül nem fogom bírni a korábbiakhoz képest extrém megterhelést. Az elmúlt másfél évben jó pár kilót benyomtam mindenféle táplálékkiegészítőkből: eddig azonban megoldottam shaker nélkül. Utolsó védváramat az előző munkahelyemtől kapott, fedeles kávés poharak jelentették: ezeken csak egy-két kisebb lyukat kellett befogni, hogy rögtönzött shakerként szolgáljanak. Aztán csak elegem lett a szivárgásból az ujjam mentén néha kifolyó trutyiból és csak megvettem a saját shakeremet. Remélem, nem feleződik meg az IQ-m csak ettől, vagy ha igen, legalább nem egyből.

Az utolsó lökést amúgy az jelentette, hogy a fehérje mellett most már aminosavat is rendszeresen iszom. Eddig leginkább csak egy-egy fehérjét váltottam ki vele: kalória nincs benne, de az izmaimat szépen megolajozza, úgyhogy közvetlenül edzés előtt fogyasztva egész hatékony volt. Ugyanakkor az első dobozt, ki tudja, milyen elmebaj hatására, bodzás ízben rendeltem meg — márpedig a fitnessvilágban ezek az extra ízek tudnak borzalmasan elsülni.Terényben, ahol először próbáltam ki az esti futásokhoz, semmilyen shakerpótlék nem volt nálam, a fehérjét is, ezt is villával kevertem össze egy pohárban. Iszonyatos volt, kábé olyan volt, mint az undorító, meghatározhatatlan halmazállapotú, transzdimenzionális váladék, amit Lovecraft Shub-Niggurathjának, az Erdők Fekete Kecséjének a hasáról nyalogat le az ember. Rázva azért jobb: akkor csak olyan, mint a kagylónyálban oldott csivavaagyvelő.

Kisebb csodának tekintettem, hogy elfogyott a 600 grammos adag, nem is rendeltem utána; másodjára már maradtam a basic citromos teás változatnál. Most ezt iszom gördeszkázás közben, 1:1 arányban keverve az izotóniás lötyivel; igaz, ehhez az útravalóhoz nem kell shaker, mert egy félgallonos kulacsot is rendeltem, aminek a szája pont úgy van kialakítva, hogy ezeket a porokat jól bele lehessen lapátolni. Az extra adagokat viszont könnyebben és szivárgásmentesebben tudom ihatóvá alakítani.

Mostantól tehát sportembernek is nevezhet, aki akar. De legalább edzőterembe nem járok, így csak Nicoline-t idegesíti, amikor beterítem a fél lakást, miközben lehántom magamról a longboardos cuccaimat.