Úgy kezdődött, hogy összedobtam egy kis polcot a konyhába, hogy kitöltsek egy kihasználatlan zugot. Bepakoltam pár dolgot, előtérbe került pár fazék meg konyhai cucc, kidobtam egy csomó felesleges dolgot. Aztán elkezdtem felpörögni.

Rájöttem is, hogy van egy csomó cuccunk, amit abszolút nem szívesen dobnék ki — végül is kb. öt-hat évente egyszer használjuk a fondükészletünket, egy kukta is jöhet még jól, nyáron pedig biztosan fogunk még grillezni. Aztán eszembe jutott, hogy van egy csomó egyéb cuccunk, ami az idő nagy részében csak áll itthon. Vannak könyveim — például a Jókai- vagy a Verne-készletem — amiket nem dobnék ki vagy adnék el semmi pénzért, de olvasni sem fogom őket a közeljövőben. Utánaérdeklődtem és kiderült, hogy igen, vannak helyek, amik pici raktárhelyiségeket adnak bérbe, viszonylag elérhető áron — mindenesetre jobban járunk, mint ha új lakásba költöznénk.

Az álmodozást hamarosan tettek követték, aláírtam egy szerződést, ráraktam a lakatunkat egy 1,10×3,70-es helyiségre, és hamarosan elkezdtünk behurcolkodni. Kiválogattam a könyveimet, felszabadult egy csomó hely a nappaliban Nicoline-nak, a szerelőcuccaim mellett most már nem zsúfolódnak ott a használt biciklialkatrészek. Vettünk pár könnyen összeszerelhető tárolópolcot, így minden könnyen rendezhető és hozzáférhető lesz majd. Pár gyerekkori cuccom — például a vakbélműtétemre kapott markológépem — és beköltözött ide, de a ide rakjuk be az otthon az év nagy részében csak a helyet zabáló bőröndöket, a ritkábban használt cipőket, ruhákat is. Egy jól szellőző, száraz helyiségről van szó, attól nem nagyon kell félni, hogy berohadnak majd a dolgaink.

Ami nagyon fontos, és amihez egyelőre nagyon tartottuk magunkat, hogy semmit nem viszünk oda, amit tulajdonképpen le kellene selejtezni. Elajándékoztuk például az összes ruhámat, ami csak 140 kilós koromban volt rám — ellentétben a sovány cuccaimmal, amiket 10-15 éve raktam félre, ezekről nem remélem, hogy egyszer majd jól jönnek még. Sok vackot, kacatot, szemetet, amit csak suvasztgattunk, pedig egyszerűen kidobtunk.

Még két nagy feladat áll előttünk: Nicoline-nek annyira imponáltak az asztalos képességeim, hogy egy másik polcot is rendelt tőlem, a kamránkba — ezzel biztosan jobban kihasználjuk majd. Illetve az előszobában is van egy szekrény, amiben talán csak ugróegér nincs, de tulajdonképpen ebben sem lehetek igazán biztos.