Nem az én hetem volt

Trychydts | | | 2020., szeptember 28., 11:21 | | |

2020-hoz képest is durva volt a múlt hetem.

Hétfő éjjel másodszor is nekifutottam a Vercsorbtól kapott dahl-receptnek: az elsőt kb. két hete sikerült darabos koksszá égetnem a sütőben. Ezúttal több vizet tettem rá, a sütőt is jól állítottam be, plusz hajnalok hajnalán keltem, hogy csekkoljam a státuszt. Az elforralt víz miatt alig jött le a dögnehéz öntöttvas edény teteje, de egy késsel finoman lefeszegettem: minden rendben volt, löttyintettem bele egy kis vizet, majd elmentem gurulgatni egyet a gyönyörű őszi reggelben. Indulás előtt még rápillantottam a lencsére, minden rendben volt, a fedő is simán bejött. Erős két óra múlva értem haza, kikaptam a fazekat a sütőből — és valamilyen oknál fogva ezúttal ragaszkodtam hozzá, hogy kézzel feszítsem le a fedőt. Ez sikerült ugyan, de a fazék billent egy méreteset, és a tűzforró dahl ráfröccsent a karomra és a hasamra. Ordítottam, mint a sakál, kirohantam a fürdőszobába, Nicoline lelocsolt hideg vízzel a zuhany alatt, közben lerángattam a ruháimat. Azért már akkor éreztem, hogy ezt a problémát hideg vízzel nem fogom megoldani. A mérleg: egy brutális másodfokú égés, felszakadt hólyagokkal a bal karomon, egy jókora elsőfokú a hasamon, most ezt ápolgatom mindenféle krémekkel és kötözöm naponta kétszer. Az egyetlen szerencse, hogy a könyökvédőm még rajtam volt, ez felfogta a forró cucc kb. kétharmadát.

Annyira szerencsére nem voltam rosszul, hogy ne tudjak tovább gördeszkázgatni. Csütörtökön kiugrottam Zuglóba, benéztem a húgomékhoz is; végül aztán a Kőbányai út magasságában kezdtem az irányt hazafelé venni. Átszeltem a csöndes Népligetet, majd a Vágóhíd utcán mentem lefelé. Egy sötét kereszteződésnél megálltam körbenézni, nem jött semmi, meglöktem a deszkámat, hogy átsétáljak mellette a túloldalra. Ekkor jelent meg egy autó és szép lendületesen bekanyarodott, gondolván, hogy simán elfér még előttem. Én megálltam, a deszkám nem, úgyhogy a Pennym lapja a szemem előtt tört ketté, ahogy áthajtott rajta a kocsi.

A kerekeim és a tengelyek szerencsére sértetlenül megúszták, így végül csak egy új falapot kellett vennem és most azzal gördeszkázom tovább. Érdekes módon a hétrétegű juharlemez még jobban tompítja a rezgéseket, mint a műanyag, így nem annyira jártam rosszul, de azért sajnálom, hogy a Pennynek nem jutott több a sorstól, mint hogy megszerettesse velem a gördeszkázást.

Hétvégén gyönyörűt kirándultunk; remélem, a megmerítkezés a természetben megtisztította a karmámat is.