Új dolgok tanulásához magány és nyugalom kell, így este tíz volt, mire elindultam a Szigetre. A Margit-hídon ilyenkor amúgy konkrétan csúcsforgalom van, zsúfolásig tele van a járda, illetve a Sziget-feljáró, de azért a sétányokon, illetve a kisebb mellékutakon már nincsenek sokan — vagy a szórakozóhelyekre igyekeznek az emberek, vagy a gyepen piknikeznek. Nekem már megvolt a kiválasztott helyem a gyakorlásra: egy viszonylag egyenes szakasz, nagyjából sík aszfalttal. Most az út végén egy másik gördeszkás srác gyakorolgatott, ő mindenféle trükköket tanult egy lámpa fényében, amíg én gurulgattam fel és alá.

Az első alkalomhoz képest most már sokkal jobban ment: viszonylag stabilan tudtam haladni, egész jó kontrollal a deszka felett. Annyira, hogy egy óra gyakorlás után úgy éreztem, itt az ideje szintet váltani, és elindultam életem első switch-körére a Szigeten.

Sikerült. Néha megakadtam, néha le kellett szállnom, hogy irányba állítsam a deszkát, de mégiscsak megtettem egy kört, még ha a végére teljesen le is fáradtam, elsősorban agyilag. Ilyenkor még van, hogy szórakozom azzal, hogy először felgördeszkázom a hídra, aztán legurulok — előbbi nagyon durva kardio edzés, a másik kiváló lehetőség a fékezés folyamatos gyakorlására, de most már nem éreztem ezt biztonságosnak. Úgyhogy lecsatoltam a sisakomat és sétálva mentem hazáig.

Holnaptól kezdek rágyúrni a switch kanyarokra, mert az ívek élességén még bőven van mit dolgozni.