Tavaly október 18-án úgy döntöttem, itt az ideje életmódot változtatni és elkezdtem számolni a kalóriáimat. Amióta biciklivel jártam a munkahelyemre, addigra már érezhetően elkezdett csökkenni a súlyom, de gondoltam, nem árt egy kicsit tudatosabban is kézbe venni a helyzetet.

Első lépésnek megnéztem, mennyit eszem egy nap. A 3500 és 4000 kalória közötti érték természetesen minden létező határon túl van, emellett kb. mindegy is, mennyit mozog az ember. Úgyhogy első lépésként ezen változtattam radikálisan (harminc éve főzök, szóval ezt sikerült kíméletesen lemenedzselnem), de rögtön utána el is kezdtem minden nap edzeni.

Sajnos nekem ez nem megy magától, a sportot nekem tudatosan erőltetnem kell: hogy kicselezzem magam, reggel kezdtem el edzeni járni. Így egy nap csak egyszer kellett elindulnom otthonról, edzéssel kezdtem, így nem volt kifogás meg halogatás hogy most éhes/fáradt/stb. vagyok az edzéshez. Mire úgy istenigazából felébredtem, már meg is voltam az aznapi testmozgással. Hetente hét napot mozogtam, ráadásul, ahogy formába lendültem, egyre többet, szóval kb. heti egy-másfél kiló jött le rólam, és nem is szenvedtem tőle nagyon.

A legrosszabb a szabadidő hiánya volt: a sport azért mégiscsak napi két óra elfoglaltság (hétvégén is), ez a mínusz tizennégy óra azért már eléggé felkavarta az életemet. Pláne, hogy közben a zongorázást sem hagytam abba — így viszont másra sokszor egyáltalán nem volt időm. Pédául blogot írni sem.

A kenyeret gyakorlatilag teljesen feladtam, sok salátát eszem, sok zöldséget, mindenféle teljes értékű gabonát. Tésztát csak azóta, amióta elég 100-150 gramm belőle egy étkezésre, megfelelően hozzáválogatott, kellően kalóriaszegény szósszal. Fehérjének elsősorban tojást eszem, mellé tejtermékeket; húsból gyakorlatilag csak a soványakat, újabban pedig néha bacont, de azt nagyon mértékletesen. Gyakorlatilag semmi nincs kifejezett tiltólistán, csak vannak dolgok, amik olyan mértékben borítják meg az anyagcserémet, hogy egyszerűen nem éri meg szórakozni velük. A heti egy mákos rétes, amit édesanyámmal ettem a piacon, például biztosan beleférne, de ha egy nap egyszer eszem valami ennyire cukrosat, akkor egész nap éhes leszek, szénhidrátért pörög az agyam és nagyon nehéz tartani az egyensúlyt.

Ha valaki tavaly ilyenkor azt mondja, rendszeresen fogok mindenféle fitness-táplálékkiegészítőket fogyasztani, kiröhögöm — mindig is nevetségesnek tartottam a vödörből való fehérjepor zabálást. Azóta kiderült, hogy a vödrökben mindenféle dolgot lehet tárolni, tésztát, rizst, rozspelyhet; a fehérjepor pedig abszolút segíti az embert a mindennapos testedzéshez karban tartani. Most már csak naponta egyszer iszom, edzés előtt inkább aminosavakat veszek magamhoz, meg kísérletképpen szedek még néhány kiegészítőt, de ezek annyira nem meghatározóak.

A fogyókúrás mestertervembe azért nem gyengén bekavart a járvány — a munkába járás, illetve az irodában mászkálás egy az egyben kiesett, az volt a mozgás, amit edzettem. Az étrendemet szerencsére sikerült tartani, de azért így is lelassult a fogyás üteme. Kilenc hónap alatt végül 43 kiló ment le, vagyis az én szempontomból nézve, hét kiló még hátra van. Húsz éves korom óta nem voltam annyi.

Mostanában már azon gondolkodom, mi lesz majd akkor, ha majd nem akarok többet fogyni. Tekintettel arra, hogy mennyire könnyen tudnék többet enni a kelleténél, azt gondolom, én most belátható ideig maradok majd a kalóriaszámlálásnál és a nagyon rendszeres sportolásnál.