Jó ideje kutatom már a tökéletes halászlé receptjét — mindezidáig a bajai halászlében találtam meg a sikert. Erre azért csak ritkán szánom rá magam: nem elég, hogy a feleségem nem igazán ezt preferálja, piszok sokáig kell főzni, aztán enni is kell elég sokáig, hiszen kis adagban elkészíthetetlen. Igyekszem persze megtalálni a stratégiailag tökéletes időzítést, néha a kollegáimat is megszórom egy kis kóstolóval, de évente maximum egyszer-kétszer kerül az asztalra. Ráadásul nem mindig sikerül, olyankor meg ott állok egy kondér paprikás, zsíros lével. 

Mit akarsz főzni? — kérdezte tőlem keresődobozában a New York Times Cooking, én meg beírtam, hogy fisht, mert halhetet akartam rendezni. Erre kiadja nekem, hogy nesze, itt van az Eastern North Carolnia Fish Stew. Nézegettem, kiderült, hogy ez is egy bográcsos, rusztikus halétel, hagyományos elkészítési módja, hogy férfiak állják körbe a bográcsot, és nézik, ahogy fő a krumpli, a hagyma, a fokhagyma meg a hal a szűk paradicsomos alaplében, aztán igazi amerikai crazység gyanánt még rá is ütnek mindig vendég kedvéért tojást a fortyogó levesre. Piszok izgalmasan hangzott, de persze megvártam, amíg Nicoline biztonságos távolságba kerül Spanyolországban, mielőtt belevágtam a kísérletbe.

Ez volt az az eset, amikor a végeredmény meg a főzés előtti fantáziálás nem múlja alul előzetes várakozásainkat. A lé gazdag, sűrű és nagyon házias, nagyon jól ment hozzá a sügér, amit a recept alapján választottam. A krumpli szépen kitölti a helyet a tányérban, a tojás meg egyáltalán nem egy olyan bizarr hozzávaló, mint ahogy elsőre tűnt. És nagyon is kívánta maga mellé a kenyeret, amit a Három Tarka Macskában vettem.

Amíg eszegettem, elég sűrűn megfordult a fejemben az amúgy a klasszikus magyar konyha csúcsát képviselő apósom. Őt pár évvel ezelőtt édesapám szülinapján inzultáltuk egy francia hallevessel egy francia étteremben, másnap el is kellett mennünk halászlézni egyet a környékre, csak hogy megnyugtassa felborzolt idegeit. Tulajdonképpen nagyon kíváncsi lettem volna, hogy ízlik neki. Egyrészt ez az egész nyilván mérföldekre (vagyis kilométerekre) van attól, amit ő vagy Ottó bátyja varázsolnak otthon a konyhában; de mégis, minden kanálban ott van a falusias vendéglátás melege.

Lehet, hogy egyszer, ha nagyon jó kedve lesz, megkínálom egy kis kóstolóval.