Édesanyám sosem értette, miért pont ott vásárolok tojást, ahol. Édesanyám remekül főz, praktikusan és villámgyorsan, de finom ízléssel és ösztönös precizitással. A faxnijaimhoz kevés türelme van.

Ezek a tojások XXL méretűek és nagyon finomak. Voltak, amíg az árus huncut mosollyal be nem csúsztatott egy hatos dobozt a kosaramba.

Tojások szabad tartású tyúkoktól.

Azóta nem érdekel, hogy ezek drágábbak és kisebbek. Nem érdekel, hogy míg el nem fogynak, ezekért verekszik mindenki. Újabban már hétközben beszerződnek (van, hogy én ugrom át ebédszünetben, van, hogy édesanyámé a küldetés), csak hogy tuti jusson nekem. Ezeket veszem és kész. Főzni-sütni amúgy jobb a régi, giga verzió, de ha az ember tojást akar enni, akkor…

De talán beszéljen édesanyám, aki addig somolygott mellettem, amíg az ő kosarába is be nem keveredett az az ominózus ingyenes hatos.

— … „a múltkor az sütöttem egy tükörtojást a spenóthoz és igaza volt, össze sem lehet hasonlítani!”